A jeladók felhelyezése két turnusban történt: május 30-án, illetve június 2-án. Az első alkalommal hat, a második napon pedig négy fióka kapott GPS-jeladót. Ez nem a teljes idei szaporulat, ugyanis voltak olyan fészkek, melyeket nem tudtak biztonságosan megközelíteni. Az egyik egyfiókás fészekben június 2-án már olyan fejlett volt a fióka, hogy elhagyta a fészket, kiült egy ágra, majd onnan is továbbment, így igen komoly feladatnak bizonyult befogni és ráhelyezni a jeladót. A másik, háromfiókás fészekben a magasabb létszámból eredően még fejletlenebbek voltak a fiókák.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon ebben az évben először szereltek kerecsensólymokra jeladót. Érdekesség azonban, hogy két olyan példányuk, amelyeket tavaly a Hortobágyi Nemzeti Parkban láttak el jeladóval, most Dévaványa térségében tartózkodik. Az egyik február óta rendszeresen a Csejt-pusztáról küldi a jeleket, a másik pedig néhány hete a Körösladány és Dévaványa közötti területről.
A jelölés óta eltelt napokban a fiókák többsége már elhagyta a fészket, de a szülők még etetik őket. Igen érdekes látvány, ahogyan repülésre és zsákmányszerzésre tanítják utódaikat. A szülő a zsákmányt megfogja és felviszi magasra, így készteti repülésre a fiókákat. Amikor a fióka már majdnem elmarkolná lábai közül a zsákmányt, akkor a szülőmadár leejti azt, hogy a fiatal sólyomnak utána kelljen zuhannia. Ha nem sikerül elkapnia, akkor a szülő újra felveszi a zsákmányt és kezdődik elölről a mutatvány, azaz a tanítás, amely létfontosságú a fiatal madarak életben maradása szempontjából.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
