Véget ért az olimpia. Az ünneplésen túl, néhányan az olimpikonok zsebében kutakodnak, hogy ki mennyi pénzt kasszíroz a jó szerepléssel. Azt majdnem mindenki tudja, hogy az egyéni aranyéremért 35, a második helyért 25, míg a harmadik helyért 20 millió forint jár. Azt már kevesebben, hogy a negyedik helyezett 15, az ötödik 10, a hatodik 8, a hetedik 4, a nyolcadik pedig 2 millió forintot kap. Párosban az összeg 90, négyesben 80 százaléka jár, míg csapatban a tagok 70 százalékra jogosultak.
– Most aztán meggazdagodtak a sportolók – morognak néhányan. Valóban így van: gazdagodtak pénzzel, hírnévvel és élménnyel. Sőt, a jellemük is fejlődött. A háromszoros aranyérmes Kozák Danuta így fogalmazott egy interjúban: ,,Nem az a lényeg, hogy itt nyertünk, hanem az út, a munka, amit eddig beletettünk, az sokkal fontosabb és jellemformálóbb, én pedig örülök neki, hogy ezt az utat végigjárhattam”.
Az örömködés vagy éppen a savanyú vélemények mellett, hogy miért nem hoztak még több aranyat a magyarok, tegyük hozzá azt is, milyen áldozatot vállalnak azért, hogy dicsőséget szerezzenek. A legtöbb profi sportoló nem tud civil foglalkozást vállalni, nekik bizony az edzés a munkájuk és ha megsérülnek, akkor akár az egész karrierjünknek búcsút mondhatnak. Ők ezért az erőfeszítésért kapnak fizetést. Nem kell itt nagy összegekre gondolni, sőt. Majdnem leestem a székről, amikor az egyik Békés megyei, olimpiára is kijutott és igen szép eredménnyel szereplő sportoló azt mesélte, éveken keresztül közmunkásként tartották nyilván abban az egyesületben, ahol edzett. Néhány hónapja kapott főállást és annak megfelelő(bb) fizetést is.
Ezen is lehetne ám csámcsogni, nemcsak azon, hogy ki mennyit keresett az olimpián. S azon is lehetne, hogy mi van azokkal, akik rengeteget dolgoznak érte, mégsem érték el az olimpiai szintet. Pedig ők is megérdemlik az ünneplést. Ahogyan az olimpikonoknak sem csak ebben a néhány napban járna az ováció.
Fekete Kata jegyzete
