A Szent György Lovagrend Szolnoki és Békéscsabai Nagypriorátusa április 9-én tartotta éves gyűlését a Békéscsabai Evangélikus Egyházközösség Luther utcai termében. Az I. Károly király által 1326-ban alapított világi (azaz nem egyházi) lovagrend tagjai a pandémia után újra találkozhattak és megoszthatták gondolataikat, élményeiket.
A „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt” jelmondat nevében működő szervezet a járvány időszaka alatt nem tudott úgy működni, mint korábban. Dr. Szabó József békéscsabai prior szerint azonban egy egészségügyi vészhelyzet nem akadályozhatja meg egy XIV. század óta létező rend működését. Az egybegyűlteket Verasztó János evangélikus lelkész köszöntötte, aki a közösségek fontosságát hangsúlyozta és azt, hogy csak Isten képes arra, hogy az elszigetelődött embereket összefogja.
Őt követően Szerencsés Sándor nagyprior szólt a lovagdámákhoz és lovagokhoz és az újraindítás, a programok és rendezvények elindításának fontosságát hangsúlyozta. Molnár Sándor szolnoki prior ismertette az elmúlt két év történéseit és kiemelte, hogy a lovagrend hatalmas munkát végzett az ukrajnai menekültek megsegítésében is. A békéscsabai priorátus 2022-ben két lovagot avat Visegrádon. Egyikük, Almássy Gábor a partiumi Kisiratosról érkező történelemtanár köszöntőjében beszámolt települése történelméről. A „térkép szélén szorongó” Kisiratos megőrizte múltját, napjainkban is 80%-os a magyarok számaránya. A helyi általános iskolába 95 magyar kisgyerek jár, de a szórványosodás problémájával ott is küzdenek.
Dr. Kertész Róbert szolnoki régész Szolnokról, az első világi magyar vértanúról tartott előadást, aki Gellért püspökkel együtt ölték meg a pogányok 1046-ban. A XI. században is dönteni kellett Kelet vagy Nyugat között, ám akkor a Kelet Bizáncot jelentette, míg a Nyugat Rómára utalt. Szolnok ispán megértette az idők szavát és a kereszténység mellé ált, nem úgy, mint a békési Vata, aki a pogányságot akarta. Őt Medgyesi Pál lovag, békéscsabai régész, a Munkácsy Mihály Múzeum volt igazgatóhelyettese követte, aki a XI. századi sarkadkeresztúri sírok rovásjeleiről tartott érdekes előadást. Kiderült, hogy még I. András korában is temetkeztek környékünkön pogány szokás szerint, azaz egy nép átállása az új, keresztény hitre nagyon hosszú folyamat lehetett.
Kiss Sándor lovag a Magyar Királyi Csendőrség történetét mutatta be, annak a szervezetnek a múltját, mely a vidéki Magyarország közbiztonságáért volt felelős. Kiderült, hogy a csendőrök az esetek 90%-ban megoldották a törvénysértéseket. Ehhez rend és fegyelem kellett, például a lakosságtól csak is kizárólag vizet fogadhattak el. A másik jelölt, akit áprilisban lovaggá fognak avatni, Ugrai Gábor történelemtanár Békéscsaba 1918-1920 közötti történetét mutatta be. Őszirózsás forradalomról, kommunista diktatúráról, román megszállásról és a trianoni békeszerződés hatásairól szólt előadásában.
Békéscsaba, bár Románia nagyon szerette volna, nem akart csatlakozni, ezt még egy érvénytelen szenátori választáson is kifejezésre juttatták az akkor élt őseink. Az előadások végén Verasztó János a felújított Ótemplomot mutatta be a lovagdámáknak és lovagoknak, majd baráti vacsorával zárult az összejövetel. A lovagrend tagjai legközelebb április 23-án Visegrádon találkoznak, az új lovagok avatásának napján.
