Ezt a növényt a népnyelv igen sokféle névvel illeti, hívják jegesvirágnak, vasvirágnak, lellegnek, sziksalátának és sziki káposztának is. A Kárpát-medence bennszülött faja, legnagyobb hazai állományai a Tiszántúlon találhatók. A Dél-Tiszántúl ürmös, szikes pusztáin sokfelé rátalálhatunk.
Sótűrő és szárazságtűrő növény. Gyökere meglehetősen mélyre hatol a talajban, ráadásul bőrnemű levelei jól raktározzák a vizet, így még a szélsőségesen száraz termőhelyeken sem szárad ki. Az ókorban a görögök gyógynövényként használták, vérzést csillapítottak vele. Szibériában cserzőanyagot állítottak elő gyökeréből.
Napjainkban már számos kerti sóvirágfaj is létezik, melyeket a szárazvirág-kötészetben használnak fel.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
