A településeken, emberi környezetben a kuvik a leggyakrabban előforduló bagolyfaj. Jellemzően kertvárosokban, házak tetején láthatjuk, amint a kémények átmelegedett tégláin pihen. A macskabaglyok és a gyöngybaglyok sem idegenkednek az emberi környezettől, a kuvikokhoz hasonlóan ők is belterületen, esetleg külterületi tanyák, egyéb épületek padlásain költenek, s télen is a revírjükben maradnak. A fiatal madarak már ősszel új helyet keresnek maguknak, így ők ott telelnek, ahol az első költésüket is tervezik. Januártól már hangjukat is egyre gyakrabban hallatják.
A fenti fajoktól eltérően az erdei és a réti fülesbaglyok a külterületeken költenek. Az erdei fülesbaglyok azonban ősszel csoportosulnak és bemennek a lakott területekre, az ottani parkokban, örökzöld fákon töltik az éjszakákat. Itt jobban védve vannak az időjárás viszontagságaitól és a rájuk vadászó ragadozóktól (nyestektől, nyusztoktól). Több tucatnyi, esetenként akár száz erdei fülesbagoly is egy csapatban tölti a nappalokat. Csak a nappalozó helyeken vannak csoportokban, este, amikor kirajzanak a táplálkozó területekre, már egyesével vadásznak.
A réti fülesbaglyok szintén csoportosan telelnek, de ők a külterületen maradnak. A nedves, zsombékos, gyékényes területeken több tucat madár van együtt a téli időszakban. Ritkán, de előfordul, hogy egy-egy réti fülesbagoly az erdei fülesbaglyok csapatába vegyülve, lakott területen tölti a telet.
A kuvik, a macskabagoly és a gyöngybagoly a lakott településeken, az erdei és a fülesbagoly pedig a külterületen vadászik. Mindegyik faj fő táplálékát télen is az egerek és a pockok alkotják, a macskabaglyok viszont gyakran kisebb testű madarakat is zsákmányolnak.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
