Ahogyan azt nagy költőnk, Petőfi Sándor is megénekelte, a puszta télen válik csak igazán pusztává.
A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták területi egységén is csupasz és csendes a táj. Csak a rókák csapásai és a ritkán megszólaló madarak árulkodnak arról, hogy azért most is van élet a szikeseken.
A hideg évszakban az állatoknak meg kell küzdeniük minden kis falatért. Azok a madarak, amelyek télire is itt maradnak, rendkívüli módon spórolnak az energiáikkal, hogy életben tudjanak maradni. Amikor a tájat hó borítja, és sűrű köd ereszkedik le, akkor a ragadozó madarak naphosszat csak egy helyben ülnek, gyakran csak elhullott állatok maradványaiból pótolhatják energiáikat. Önmagában a fagy azonban nem jelent akadályt számukra, így ha nincs köd, akkor intenzíven keresik a táplálékot.
Az énekesmadarak közül is jó néhány faj jelen van a pusztában, de többnyire hallgatnak, legfeljebb csak egy-egy jelzőkiáltással törik meg a csendet. A téli pusztában az élőhelyek hihetetlenül gyorsan és látványosan meg tudnak változni, s erre a madarak is azonnal reagálnak. A gyorsan kiolvadó tocsogók környékén rögtön megjelennek a sárszalonkák, pacsirták, pólingok. Ha újra megdermed, befagy a táj, akkor a madarak is eltűnnek.
Az emlős ragadozók közül a hermelint fehér bundájának köszönhetően, hóborítás esetén szinte alig lehet észrevenni a hóban. Mozognak a meglehetősen ritkának számító molnárgörények is, rágcsálók fogásával próbálják csillapítani éhségüket. A rókák még a kemény fagyok idején is igen aktívak, náluk ugyanis már elkezdődött a párzási időszak, a koslatás. Sűrű nyomaikra gyakran rábukkanhatunk.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park Igazagtóság
