Szűz Mária negyven nappal Jézus születése után mutatta be a kis Jézust a jeruzsálemi templomban. A jelen lévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is.
A néphagyomány viszont a tavaszvárásra figyel február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, hiszen megfigyelések szerint a barna medve ilyenkor felébred téli álmából, és kikukucskál a barlangjából.
Ha meglátja az árnyékát a napsütésben, akkor visszacammog aludni, mert hosszú lesz még a tél.
Borús időben viszont nincs árnyék, a medve sem ijed meg a saját árnyékától, és kint marad, jelezve: nyakunkon a tavasz, írja a Netfolk.
A hiedelem Erdélyből származik, meg Jókai Mórhoz is köthető, akinek Az új földesúr című regényében először jelent meg az időjós medve alakja:
„Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett...
Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van."
Forrás: sokszinuvidek.24.hu