Több mint 17 óra buszozás után 2024. július 4-én a déli órákban érkezett meg az Orosházi Fúvószenekar a Montenegró déli részén fekvő Utjehába.
– Már a szállás megközelítése is kalandos volt, ugyanis a meredek kis utcába nem tudott felmenni az autóbusz. De a zenészek soha nem esnek kétségbe: gyalogos hegymenetbe váltottunk és magunkkal húztuk a bőröndöket. Már ez a kis akció is rengeteg poén forrása volt, de a kaptatós séta után a látvány mindenért kárpótolt bennünket – emlékszik vissza Kovács Péter Dávid, az Orosházi Fúvószenekari Egyesület elnöke. A zenekar régen volt már hosszabb turnén külföldön, és bár idén nyárra volt meghívásunk Montenegróba, de az rajtunk kívül álló okok miatt meghiúsult.
– De ha már elterveztük a tengerparti utazást, úgy döntöttünk, megoldjuk magunk. Azt is elhatároztuk, hogy az idei turné elsősorban a pihenésről szól, ennek fényében szerveztük a programokat is – tette hozzá Kovács Péter Dávid.
Zene a medenceparton, taps az erkélyről
Mondhatjuk, az elmúlt évek teljesítménye alapján nagyon megérdemelte a zenekar ezt az utazást. Így látta ezt karmesterünk is.
– Az aktív zenélés helyett a csapatépítésen volt a hangsúly. Bár a terveinkben két fellépés szerepelt, a helyi hatóságokkal és programszervezőkkel hosszú hetek egyeztetése után sem sikerült megegyezni, így ezt elengedtük és a szállásunk teraszán adtunk rögtönzött térzenét. Nem is bántuk meg, már az első szám alatt kijöttek a vendégek az erkélyekre, hangos tapssal, ovációval, füttyögéssel jutalmaztak bennünket és a szállás tulajdonosa is elégedetten videózott a medence partjáról. Sőt, egy vajdasági magyar úriember oda is jött hozzánk a végén, és felajánlotta, jövőre leszervezi nekünk a tengerparti turnét, annyira jók vagyunk. Reméljük, tartja is a szavát – összegez egy mosoly kíséretében Debreczeni Márk.
Kirándulás, bulihajó, nevetés
A zenekar montenegrói turnéját tulajdonképpen ezzel a három szóval is össze lehetne foglalni, de természetesen ennél sokkal több minden történt velünk. Rögtön a második napon a szálláshoz közeli Bar városába utaztunk, ahol megnéztük az ortodox Szent Jovan Vladimir templomot, majd Stari Bar középkori erődjét jártuk be alaposan. Harmadnap hosszú buszozás következett, az úticél Tivat volt, ahol hajóra szálltunk. Az első megálló a Szirti Madonna Szigete volt, itt megnéztük a csodás templomot, majd sokszor tényleg szájtátva, a lélegzetelállító tájat bámulva hajóztunk be a kotori öbölbe. A hatalmas hegyek és az óriási szállodahajók között eltörpülő kis motoros hajónkon a hangulat végig kiváló volt, leginkább a bulihajó kifejezés a helytálló: szólt a zene mi pedig táncoltunk, montenegrói idegenvezetőnk elismerését is kiváltva. A kotori óváros bejárása nem volt egyszerű mutatvány az őrült kánikulában, azonban a történelmi épületek és a hangulatos utcácskák hangulata elviselhetővé tette a forróságot.
Mindezek között pedig fürdőzés az Adriai tenger hűs vizében és napozás a kavicsos tengerparton.
És hogy mi a turné összegzése? Eszméletlen mennyiségű poén, rengeteg nevetés, sok sok közös élmény fiatal és idősebb zenésznek egyaránt, és az eddiginél is jobban összetartó zenekar. Az Orosházi Fúvószenekar 2024-ben ünnepli alapításának 95. évfordulóját. A montenegrói turnéra pedig tökéletesen ráillett jelszavunk: #egybandaegyhang. (Még több fotó és videó ide kattintva, a zenekar Facebook oldalán található.)
Óriási köszönettel tartozunk Paraczky Lászlónak, aki Orosháza vajdasági testvérvárosában, Szenttamáson újságíró. Laci az utazás előtti hetekben ellátta a csapatot tanácsokkal, lefordította szerbre a hivatalos megkereséseket, kapcsolatrendszerén keresztül elintézte, hogy Bar városában helyi idegenvezetőt kapjunk és bármi megoldandó problémánk volt, hívtuk és a távolból intézkedett.
Melega Krisztián
Fotók: Orosházi Fúvószenekar
