Botyánszki Bence volt az első óvó bácsi Békéscsabán. Azóta is egy kézen meg lehet számolni a férfi kollégái számát a városban. Mint mondta, eleinte kissé furcsán néztek rá, de megszerették és az elmúlt tíz év bebizonyította, egy férfinak is van helye a nők pályáján.
– Valószínűleg egy kisfiú sem gondolkodik azon, hogy óvó bácsi lesz. Ez bennem is idővel alakult ki – mondta Botyánszki Bence, a békéscsabai dr. Becsey Oszkár utcai óvoda pedagógusa. – A nagymamám mindig nagy példaképem volt. Tanítónőként dolgozott, imádta a gyerekeket és minden csínyben részt vett. A pályaválasztásnál kristályosodott ki bennem, hogy szívesen megpróbálnám az óvodapedagógiát. Most, hogy közel tíz éve vagyok a szakmában, látszik, hogy ez tényleg nekem való munka. A szakmai fogadtatásom vegyes volt, hiszen valóban lutri betenni egy férfit egy ilyen szerepkörbe, főleg úgy, hogy nem is volt más előttem. De mivel gyakorlatomat is a jelenlegi munkahelyemen töltöttem, látták a munkámat, hogy lelkes vagyok, megkerestek, hogy alkalmaznának.
Egy óvodapedagógus életében nagy szerepet játszanak a mesék. Botyánszki Bence a népmeséket helyezi előtérbe, de úgy gondolja, a mai mesék között is sok értékes művet lehet találni. Mint hangsúlyozta, az anyanyelvi nevelés egyik legfontosabb része, hogy minél több élő szót halljon a gyermek, beszélgessünk vele, olvassunk neki, ne a tévéből szerezzen információt. A kicsik mesehallgatás közben fontos olyan érzelmeket élnek meg, beleképzelik magukat a szereplők helyébe, sokszor megoldást is találnak egy-egy személyes problémájukra. Persze az sem mindegy, milyen korban milyen történetek kerülnek elő.
– Fontosnak tartjuk, hogy azokat a meséket, amelyek generációról generációra öröklődnek, elmondjuk – emelte ki Botyánszki Bence. – A szülők ezt nem mindig értik, kérdezik, miért nem csak az új történeteket olvassuk az óvodában. A régi mesék kihagyása, olyan lenne, mintha a Himnuszt nem tanulnánk meg, mert már régi. Persze új meséket is előveszünk.
A mozgásnak is nagy szerepet szánnak az óvodában és Botyánszki Bence a magánéletében is. Mint mondta, sokat vannak szabad levegőn a gyerekekkel.
– A gyermek mintát követ: ha azt látja, hogy az óvodapedagógus nyitott a sportra, ő is az lesz – mondta Botyánszki Bence. – Három-hatéves korban sokat fejlődnek a csontok, amelyre már izomzatot kell építeni. Mivel ezt játékosan tesszük meg, a gyerekek nagyon élvezik és remélhetőleg felnőttként is választanak majd sportot magunknak.
