A hazánkban előforduló harkályfajok közül a fekete harkály a legnagyobb, testhossza az 50 centimétert is elérheti. Tollazata fényes koromfekete, a hímeknek a fejtetőjén, a tojóknak pedig csak a tarkóján van egy élénkpiros folt. Alapvetően inkább középhegységi bükkösök, fenyvesek lakója, de a Körös- és a Maros-ártér is megfelelő élőhely számára. Itt ugyanis vannak olyan öregebb fák, melyekben odút tud vájni magának. Testméretéből kifolyólag odúja is nagyméretű, így ha ő azt már elhagyja, akkor szívesen fészkelnek bele más, szintén nagyobb méretű fajok, például kék galambok, kuvikok, szalakóták.
Nagyon jellegzetes, magas hangja van, ezért rikoltásszerű kiáltását több kilométeres távolságból is meghallhatjuk. Főként ősszel és télen van ez így, amikor már a fák részben, vagy egészben lehullajtják lombjukat. Ilyenkor magukat a fekete harkályokat is könnyebb megpillantani. Jelenlétükre a korhadt fák alatti, nagyméretű forgácsokból is következtetni lehet.
A fekete harkályokra nagyon jellemző a területhűség. Télire nem vonulnak el, s ha az ökológiai feltételek megfelelőek számukra, akkor egész életüket a saját területükön töltik.
A KMNP Maros-ártér részterületén csupán néhány fekete harkálypár fészkel. Rajtuk kívül más harkályfajok, például zöld küllők, nagy, balkáni és közép fakopáncsok is előfordulnak.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
