A már évek óta nagy népszerűségnek örvendő programra ezúttal ötvenen jöttek el. Ez is bizonyítja, hogy a szarvasbőgés nemcsak a vadászok, hanem minden természetszerető ember számára különleges élmény. Az időjárás kedvezett a kiránduláshoz, kellemes, kora őszi napsütésben indulhattak el gépkocsikkal a halastavakra. A bőgőhelyektől tisztes távolságban leparkolva, gyalogosan közelítették meg a területet.
Természetesen szó esett közben a vidék természeti értékeiről, a Kis-Sárrét változatos élőhelyeiről, a halastavak madártani jelentőségéről. A nemzeti park megfigyelőtornyához érve már onnan is megcsodálhatták a gazdag madárvilágot és örömünkre a távolban ugyan, de néhány bika is megszólalt.
A bőgőhely mentén lévő gáton sétálva barkóscinegék csapatait figyelhettek meg. Nagy kócsagok, szürke gémek repültek át felettük, réce csapatok indultak esti táplálkozó útjukra, a nyári ludak pedig éppen a táplálkozó-területekről tértek vissza a tavakra. A látványt még csak fokozta több ezer fecske cikázása a nádasok fölött, ahogy vonulás előtt éjszakázóhelyeikre érkeztek.
A közelben egy feltehetően idősebb bika többször is felhördült, de komolyabb, hosszabb, és hangosabb bőgést csak a távolabbi pontok felől lehetett hallani. Sötétedés után értek vissza a megfigyelőtoronyhoz, ahol még búcsúzóul a közelben két bika is megszólalt, tanújelét adva annak, hogy milyen impozáns hangon szólnak ilyenkor a gímszarvas bikák.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
