Az európai energiagazdálkodást több évig vizsgáló, átfogó nemzetközi kutatás eredményei a Nature Communications folyóirat októberi számában jelentek meg, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék két munkatársa, José Campos és Munkácsy Béla társszerzőségével.
A tanulmány az energiagazdálkodás és az energiatervezés egy olyan dimenzióját – az úgynevezett elégségesség témakörét, vagy ahogy a kutatók mondják, az emberi tényező fontosságát – állítja az előtérbe, amely kulcseleme kellene legyen a stratégiai dokumentumoknak, általában mégis kimarad a kormányzati tervekből, hosszú távú műszaki elképzelésekből. A kutatás eredményeként 100%-ban megújuló energiaforrásokra támaszkodó energiamodell készült, amely 2050-ig vázol fel alternatív energiaforgatókönyvet (Collaborative Low Energy Vision for the European Region / CLEVER) a kontinens számára.
Az európai szintű forgatókönyv figyelembe veszi az emberi tényezőt, emellett javaslatokkal segíti Európa függetlenedését az kontinensen kívülről származó energiahordozóktól, miközben támogatja a megújuló energia felhasználásának növelését, tekintettel az egyes régiók eltérő adottságaira és együttműködési lehetőségeire.
A legtöbb ma születő energiaforgatókönyv a technológiai megoldásokra és a pénzügyi hatásra fókuszál, és nem számol az óhatatlanul bekövetkező társadalmi és környezeti hatásokkal. Az energiastratégák nem kalkulálnak a keresleti oldallal, és főleg nem fordítanak figyelmet az elegendőségi szempontokra, pedig azokkal hatalmas megtakarításokat lehetne elérni, miközben akár az életminőség javítására is lehetőség nyílna. Egyszerűen nem gondolnak arra, hogyan lehet az emberek szolgáltatások és termékek iránti igényét ésszerűen csökkenteni úgy, hogy közben minden ember számára élhető körülményeket és elfogadható életszínvonalat biztosítanak.
A kutatók szerint megfelelő intézkedésekkel 2050-re Európában 50%-os végső energiaigény-csökkentés lenne elérhető 2019-hez képest, ennek 40 százalékához pedig „csupán” a fent említett elegendőségi intézkedésekre lenne szükség. Ez a csökkenés 2040-re 77%-os megújulóenergia-részesedést tenne lehetővé, amely 2050-re 100%-ra nőhet, és ennek csak nagyon kis részét kellene Európán kívülről importálni, ráadásul elfeledkezhetnénk a különböző szén-dioxid megkötési technológiák alkalmazásáról is. Az elegendőség figyelembevételével az energiaellátás szintjének igazságosabb eloszlása is elérhető lenne az országok között.
Ezek a javaslatok jelentős könnyebbséget jelentenének a jövőben Európa számára mind társadalmi, mind gazdasági szinten, így a tanulmány szerzői bíznak abban, hogy üzenetük eljut azokhoz a döntéshozókhoz és energiagazdálkodási szakemberekhez, akik be tudják építeni javaslataikat az európai energiagazdálkodást meghatározó stratégiákba.
Forrás: Eötvös Loránd Tudományegyetem
