Globális kihívás a műanyagipari szereplők számára is a műanyaghulladék kezelése, de így vagy úgy minden embert érint, hiszen a természet körforgásának következtében a műanyag nemcsak az élővizeket károsítja, de azáltal, hogy a vízben széttöredezett műanyagot a különböző élőlények elfogyasztják, a Föld lakossága pedig megeszi őket, semmilyen élőlény nem maradhat érintetlen a káros hatásokat illetően.
A világ vezetői a fenti problémát felismerve sorra hozzák a sokak szerint nem elégséges, mások szerint pedig látszatintézkedéseket: ilyen például az egyszer használatos műanyag termékeket korlátozása. Tavaly júliusban lépett életbe az az európai uniós direktíva, amely korlátozza az egyszer használatos műanyag eszközök forgalmazását. Így Magyarországról is el fognak tűnni az olyan termékek, mint a műanyag szívószálak, evőeszközök és fültisztító pálcikákat.
Bűdy László, a myCEPPI CEO-ja ugyanakkor rávilágított, hogy nem feltétlenül az egyszer használatos műanyagok tiltása a legcélravezetőbb a globális felmelegedés elleni harcban.
Elég abba belegondolni, hogy milyen karbonlábnyoma van egy bambuszból gyártott evőeszköznek, aminek Kínából kell a világ másik végébe elutaznia, egy olyan tárggyal szemben, ami a felhasználási helyétől nem messze jön ki a gyárból.
A szakértő szerint további észszerűtlen lépéseket hoz majd a szigorítás, amely 2025-ben lép életbe és előírja, hogy bizonyos termékeknek milyen százalékban kell újrahasznosított műanyagot tartalmazni.
A műanyagipar egész eddig abba az irányba fejlesztett, hogy minden könnyebb és strapabíróbb legyen. Az előírások hatására viszont ugyanazon tulajdonságok eléréséhez, különösen többszöri újrahasznosítás után, valószínű, hogy több újrahasznosított műanyagot kell használni, illetve az így létrejövő termékek nehezebbek, kevésbé átlátszók. Az egy külön kérdés, hogy a cégek miként reagálnak majd arra, hogy a műanyagipar csak drágább és csúnyább anyagokkal tudja kiszolgálni őket. Arról nem is beszélve, hogy a papíron újrahasznosított műanyag-alapanyagok térnyerése is borítékolható – teszi hozzá a műanyagipari szakértő.
A műanyag legfőbb előnye az életciklusa végén a hátrányára válik, nem bomlik le, hanem tartósan velünk marad. Ez különösen szembetűnő akkor, ha a természetben találkozunk vele. Azonban a műanyag önmagától nem kerül szemétként a természetbe, a folyókba, a környezetünkbe. Valaki, valakik elviszik oda. A myCEPPI CEO-ja szerint éppen ezért lenne szükség szigorú büntetésekre a szemetelőkkel szemben, amelyeket a hatóságok könyörtelenül be is hajtanak.
A legjobb megoldás persze az lenne, ha a műanyagokat az emberiség megpróbálná valamilyen környezetkímélő és gazdaságos módon használni és újrahasznosítani. A problémát a műanyagok kezelésével kapcsolatban azok vitathatatlan előnye okozza: a sokszínűség – hívja fel a figyelmet a műanyagipari szövetség elnökségi tagja. Bűdy László kiemelte, hogy több tucat fajta műanyagot használunk, amelyek több ezer különféle típusra tagozódnak, kiszolgálva az ipar minden területén, legyen szó az űrrepülésről vagy éppen az élelmiszeriparról.
Ahogyan korábbi írásában kifejtette, a műanyaggal történő békés és hatékony együttéléshez, az újrahasznosításhoz öt lépést kell megtennünk. Éppen ezért az újrahasznosítás gyakran nehézkes, a jogi környezet pedig nem adott hozzá, hogy felelős módon dolgozhassanak a cégek. Illetve vannak olyan hulladékok, amelyeket már nem lehet vagy nem szabad újrahasznosítani.
Ilyenek például a romlandó élelmiszerrel szennyezett csomagolóanyagok vagy a többszörösen újrahasznosított vagy többféle műanyagot tartalmazó csomagolóanyagok. Ezek most a hulladéklerakóban végzik, csinos kis hegyeket alkotva a városaink szélén.
Összefoglalva tehát nemcsak a műanyag termékek használatának mellőzésével, hanem az újrahasznosítással, a műanyag és a háztartási szemét energiaforrásként való felhasználásával is tehetünk azért, hogy óvjuk a környezetünket, hogy csökkentsük az importgáztól való függőségünket.
Forrás: VG
