Kertész Lajos református teológus, zongoraművész, konzervatóriumi és főiskolai tanár a tavaly hunyt el, idén pedig emléktáblát avattak tiszteletére szülői háza falán. A megemékezést református szertartással kezdték, majd még életben lévő rokonai és Kassai István zongoraművész emlékeztek meg pár szóban életéről és közös múltjukról.
Kertész Attila testvéreként elmondta, számukra nagyon megtisztelő hogy ilyen módon tisztelegnek elhunyt családtagjaik emléke előtt.
Fotó: Kintner Nikolett/behir.hu
– Lajos egytelen élő testvére vagyok, zenészként nagyon sokat tanultam tőle. Különösen kötődtünk ehhez a házhoz, itt születtem én is, és úgy érzem, ahogyan az évek telnek, egyre jobban kötődők a szülővárosomhoz, gyakran járok vissza. Nagy megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy testvérünk halálának első évfordulóján most emléktáblát avathattunk. A helyi református általános iskolának egykoron édesapánk volt az igazgatója, aki egyben a református templom kántora is volt. A testvérem a zeneakadémia mellett elvégezte a teológiát, de lelkészként nem dolgozott. A matematikaprofesszor és az édesapám emléktáblája is ott van a falon így ez nagy öröm a családnak – hangsúlyozta Kertész Attila, Liszt-díjas karnagy.
A megemlékezés a gyulai városháza dísztermében folytatódott, ahol Kassai István zongoraművész adott emlékkoncertet.
Fotó: Kintner Nikolett /behir.hu
– Tíz éves koromban kerültem a zenekonzervatóriumba, ahol Kertész Lajos tanított. Nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteget tanultam tőle: módszeresség, munkamorál, magyarságtudat, hivatástudat, hit, gerincesség – ezeket az értékeket kaptam tőle és máig emlékezetesek azok az évek számomra amikor ő tanított. Ma a koncert elején olyan darabokat játszottam, amiket tőle kezdtem még tanulni, aztán magyar dalokat, az ő szellemisége nyomán, zárásként pedig egyfajta visszaemlékezést hoztam az ő hagyatékára. Lajos bácsi zenei és szellemi hagyatéból tanulni lehet és kell is – emelte ki a zongoraművész.
Galéria
