A gombák világa egy nagyon érdekes, varázslatos közeg, talán azért is, mert egy semmi máshoz nem hasonlítható élővilág-csoportról van szó, amely se nem növény, se nem állat. Ráadásul a gombák nagyon látványos, változatos megjelenéssel bírnak.
A dél-alföldi tájakon is sok gyűjthető, ehető gombafaj terem. Vannak azonban olyanok is köztük, amelyek védettek, s ezért gyűjtésük mindenütt tilos. Ilyen például az őzlábgalóca, mely azért kapott természetvédelmi oltalmat, mert a számára kedvező, nitrogéndús, legeltetett gyepterületek igen megritkultak a legeltetéses állattartás visszaszorulása miatt.
A Maros-ártér bökényi területein igazgatóságunk szürkemarhák legeltetésével kezeli az ártéri gyepterületeket. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy itt megfelelő a termőhely az őzlábgalócák számára. A Bekai-legelőn a gulyaállásunk közelében található a legsűrűbb állomány, de többfelé is találkozhatunk ezekkel a gombákkal.
Az őzlábgalócák nagyon karakteres megjelenésű gombák. Kalapjuk kezdetben gömb alakú, majd az idő előrehaladtával kiterül. Vastag tönkjük durva, elálló pikkelyekkel díszített. Szürkésfehér színükkel már messziről „világítanak” a zöld fű közül. Termőtesteik rendszerint ősszel bújnak elő. Akár 10-15 cm magasra is megnőnek, kalapjuk átmérője szintén elérheti a 15 centimétert.
Idén a szeptember végi esők csalogatták elő az őzlábgalócákat. Akkor még szerény egyedszámban jelentek meg, de október elején, a bőséges csapadék hatására már sokat lehetett belőlük látni a legelőkön.
Forrás: KMNP
