Életeket mentettek a gátak hősei 37 évvel ezelőtt

2017. július 28. 13:40 | Tószögi György

Közel négy évtized távlatából lassan kikopik Békés megye emlékezetéből a régente jól ismert fogalom: árvízi katasztrófa. Ekkor pusztított ugyanis utoljára a Körösök árja emberéleteket közvetlenül fenyegetve, ekkor tapasztalhatták meg utoljára a megyénkben élők, hogy a most oly szelíd folyóink milyen iszonyatos rombolásra képesek, ha letépik láncaikat. Árvízi hősökre, sorsüldözöttekre, emberfeletti küzdelemre emlékezünk a mai nap évfordulója alkalmából.

A július igen csapadékos volt 37 évvel ezelőtt. A Körösök hegyvidéki vízgyűjtőjére 1980. július 21-27. között átlagosan 200 mm csapadék hullott, amelyből példátlan nagyságú és hevességű árhullámok keletkeztek a Körösökön és a Berettyó folyón. A Fekete-Körös vízszintje 36 óra alatt több mint 9 métert emelkedett és az országhatárnál  48 centiméterrel haladta meg az addig észlelt legmagasabb vízállást.

A védekezés ellenére a Sebes-Körös jobb parti töltése a 0+400 km szelvényben július 26-án három egymáshoz közel eső kisebb helyen átszakadt, és 35 millió m³ víz ömlött ki 2175 ha nagyságú területre. A nagyobb baj azonban csak ezután jött.

Július 28-án reggel a gátak belső oldalát feszítő víz már apadt. Néhány perccel hét óra után a Kettős-Körösön Békés és Mezőberény között, Hosszúfok közelében, a Bodzás-zug alsó végi szakaszán a védelem vezetői, majd a gátőr ellenőrizte a töltéseket, de semmi különöset nem észleltek. A gátőr 300 méternyire járhatott már az említett szakasztól, amikor mögötte – minden látható előjel nélkül – robbanásszerűen átszakadt a gát mintegy 10 méter hosszúságban. A jelentés után azonnal elrendelték a rendkívüli készültséget.

A gyorsan növekvő töltésszakadáson pusztító erővel rohant ki a víz

A szakadás rövid idő alatt 78 m szélességűre növekedett és az iszonyatos erővel kiáramló és szétterjedő víztömeg rázúdult a környező mezőgazdasági területekre és az ott található tanyavilágra. A víz gyorsan elérte a légvonalban 6-7 kilométerre lévő Tarhos, Bélmegyer és Békés határát, de veszélyeztette Dobozt, Vésztőt és Körösladányt (Újladány), sőt még a Sarkadot is.

A gátszakadást követően két árvízvédelmi osztag indult a helyszínre, s azonnal megkezdték a veszélyeztetett területek – Körösladány egy részének, Bélmegyer, Tarhos és a békési tanyavilág – mintegy 13 ezernyi lakójának kiköltöztetését, a nagy értékű állatállomány biztonságba helyezését. Napokon át tartó hősies, fáradságot nem tűrő, sokszor kétségbeesett küzdelem kezdődött.

A néphadsereg katonái különösen derekas munkával álltak helyt a gátakon

A Kettős-Körös vízszintjének még gyorsabb csökkentése érdekében még aznap délelőtt robbantással megnyitották a Kettős- és a Sebes-Körös deltájában lévő 87 millió köbméter víz befogadásra alkalmas 1.800 ha területű Mérgesi tározót. A késő délutáni órákban a víz lefolyásának gyorsítására újabb helyen robbantották át a folyó töltését.

A fokozottan veszélyeztetett, de a víz betörésének egyelőre még „ellenálló” Tarhos és Doboz települések körtöltéseinek, illetve a Bélmegyert menekítő Hosszúfoki-főcsatorna gátjának védelmét azonnal meg kellett szervezni.

Vízügyi dolgozók és szakemberek, a honvédség, a BM dolgozók, a gyárakból, szövetkezetekből kirendelt közerő és a lakosság együttes erővel igyekezett feltartóztatni az irtózatos mennyiségben hömpölygő – számítások szerint 208 millió m³ – vizet, amely 105 km² mezőgazdasági és lakóterületet 2-3 méteres árral elöntve, 15-20 kilométeres szélességben és hosszúságban szétterjeszkedett.

Napokig kétséges volt, hogy az említett településeket meg tudják e tartani az ár ostromával szemben. Különösen elkeseredett küzdelem folyt Bélmegyer utolsó védvonaláért, a települést határában húzódó alacsony, de stratégiai fontosságú hosszúfoki nyúlgátakért. Ezen a helyen annyira kritikus állapotok alakultak ki, hogy a víztömeg elleni éjjel-nappali harcban némelyek idegileg összeroppantak, voltak munkaegységek, brigádok, amelyek baj nélküli előkerülésében az őrsön már nem is igen bíztak.

A Hosszúfoki-főcsatorna töltéseinél több mint ezer honvéd és számos közerő-brigád küzdött a tengerré vált vízzel

Az egyébként is kritikus állapotokat szinte folyamatosan esős időjárás súlyosbította, aminek hatására ismét erőteljes vízszint emelkedést észleltek a Sebes- és Fekete-Körösön. Az újabb áradásra való tekintettel augusztus 1-én és 2-án a Fekete-Körös gátját a Mályvádi szükségtározónál két helyen robbantással megnyitották.

A korabeli krónikák különösen a tanyavilág sorsáról számolnak be tragikusan. A vályogból épített paraszti világ a víz útjában gyakorlatilag megsemmisült. Egymás után rogytak le a házak, pajták, csűrök, sok családot csak az utolsó pillanatban tudtak evakuálni az omladozó otthonokból. A lovak, tehenek hasig a vízben reszkettek, kisebb jószág – kutya, macska, disznó, juh – az ólak tetején, a lehasalt háztetőkön, a baromfi fákon, kútgémen keresett menedéket, a katonaság napokig mentette azokat.

A veszélyeztetett területekről összesen 4.086 embert, 7.215 szarvasmarhát, 17.140 db sertést, 15.186 db juhot, 131.130 db baromfit menekítettek/telepítettek ki.

Nem csak embereket, hanem kimerült háziállatok ezreit is mentették a víz fogásából

Több mint egy hétre volt szükség ahhoz, hogy megfékezzék a vizet. Ez az egy hét százak, ezrek számára vált egy életre meghatározó személyes árvízi emlékké, melyhez szívszorító sorosok, gátakon véghezvitt hőstettek és tengernyi víz, kétségbeesett, emberfeletti munka emléke tapadt.

A folyók lassú apadása mellett végre megkezdődhetett a kiszakadások elzárása, a vízvisszavezetés, a védművek sürgős helyreállító munkája, a visszatelepítések. És persze a károk felmérése.

A Békés és Mezőberény között, a Kettős-Körös Tarhos és Bélmegyer oldali térségében lévő tanyavilág teljesen elpusztult, a gazdasági területek betakarítás előtt lévő terményeit óriási területeken tette tönkre a víz. Ezenkívül számos települési környezetben károsodtak az emberi javak, az úthálózattól kezdve, az elektromos rendszerekig szinte mindent megrongált az ár. A kárérték több mint 2 milliárd forintra rúgott akkori tételekben számolva.

A védekezésnél többek között közel másfélmillió homokzsákot használtak fel

A kettős-körösi kiszakadás elzárása után a helyreállító munkák az év végéig eltartottak

Az árvíz és a védekezés méreteire jellemző, hogy csúcsidőszakban egyidejűleg 9.388 fő vett részt a víz megfékezésében, vízügyiek, katonák, közerők közösen dolgoztak a gátakon, munkájukat  250 gépjármű, 36 vízi jármű és 67 földmunkagép segítette. Felhasználásra került 1 millió 420 ezer homokzsák, 17.500 tonna kő, 1.600 pátrialemez, 27 ezer kilogramm PVC-fólia, 86 ezer fáklya, 216 köbméter palló, több mint 320 ezer köbméter föld. A teljes helyreállító munka október végéig eltartott.

Az árvizet követő szakértői értékelések megállapították, hogy a kettős-körösi töltésszakadást az altalaj belső eróziója idézte elő.

A legfontosabb konklúzió azonban, hogy a helyi és az országos összefogás, valamint a szervezett árvízvédekezés eredményeként a települések megmenekültek a pusztulástól, emberélet nem esett áldozatul. A védekezésben részvevők felelősségérzetének, sok esetben emberfeletti munkájának köszönhető, hogy a katasztrófából nem lett tragédia és a vagyoni kár nagysága nem lett sokkal nagyobb.

Közel négy évtized múlt el – szerencsére – az utolsóként számon tartott Békés megyei árvízi katasztrófa óta. Az emlékek megkoptak, az emlékezők megfogytak. Ha valaki ma arra jár, ahol annak idején pusztított a víz, már alig látni nyomát a vésznek. Csak a hajdanvolt tanyáktól csöndesen üres határ, a tavaszi szántó furcsán sárgálló foltja és egy „kettéhasadt” emlékmű intelme jelzi a Körös gátján az utókornak: nem szabad feledni az árvízi hősöket és hogy a Körös milyen szeszélyes úr.

Forrás: A Békés Megyei Népújság korabeli cikkei, fényképei és a Körös-vidéki Hírlevél XV. évfolyam 4. száma nyomán

A gátszakadás környezete a Bodzás-zugnál napjainkban – Fotó: Tószögi György

 

 

További programok »

FEL