– Én azt gondolom... Na, máris bejött az individualizmus, látják? A közösségekről beszélek és magammal kezdem a mondatot – hangzott el a derültséget keltő bevezető Szente Bélától. A békéscsabai kulturális élet évtizedek óta meghatározó szereplője és szervezője Többes szám – a kulturális közösségek természetéről címmel írt kötetet, mely az előző év végén jelent meg, s amely egy-egy, korábban előadások formájában létező részből állt össze egésszé.
Fotó: D. Nagy Bence/behir.hu
– Semmiképpen nem akartam megmondani, hogy kinek mit kell csinálni. A könyv egésze arról szól, hogy a közösség és a kultúra hogyan találkozhat egymással, hogyan találkozik a gyakorlatban a mai világban, és mivel én egy szemtanú vagyok, azt mutatom be, hogy az én szemszögemből mindez hogyan látszik. Az első cím A közművelődés hasznossága volt, de én nem vagyok egy utilitárius gondolkodású ember, tehát csak a hasznosságról beszélni hiábavaló lett volna. Folyamatosan születtek a szövegek, melyeket aztán elkezdtem összegezni. És ahogyan kerestem a válaszokat, valahogy mindig a közösségekhez jutottam: mindig a közösségiségnél volt a válasz. Ha ugyanis kultúrát akarunk csinálni, azt az ember egyedül nem tudja – foglalta össze a könyv születésének hátterét a szerző. Szente Béla elmondta, a kötet négy nagy fejezetre (Kulturálisan jelentős közösségek, Közösségmotivációk, A nem gazdasági tőkeformák jelenléte a kulturális közösségek életében, Civil társadalom, közösségi társadalom) bontva foglalkozik a témával. Mint rámutatott, a Többes szám egyszerre szól a szakmabelieknek, illetve igyekszik megszólítani a laikusokat is – nem utolsósorban azért, mert az ember társas lényként mindig keresi a kapcsolódást valamely közösséghez.
Fotó: D. Nagy Bence/behir.hu
Az est moderátora Kiss-Kozma Georgina, az MCC Ifjúságkutató Intézetének igazgatóhelyettese, kutatója volt.
– Elképesztően fontos területről van szó, melyet talán mintha néha túlhangsúlyoznánk, pedig életünk minden szegmenséhez kapcsolódik. A fiatalok generációjával foglalkozva is látjuk, hogy milyen elemi igénye van a mostani ifjúságnak a kapcsolódásra, melyet, ha más, dedikált módon nem tudnak, akkor organikus, önszerveződő módon hoznak létre. Azt is látjuk ugyanakkor, hogy nem gyökértelen, előzmény nélküli közösségekről van szó, hanem megvan a folytonossága a hagyományos mintáknak is – fogalmazott a szakember.
És ha már hagyományos minták: a beszélgetésben szó esett többek között azokról a közösségekről is, amelyek még a 21. század széttöredezett, ideológiai alapon dekonstruált valóságában is megkerülhetetlenek. A család, a gyülekezet és a lakóközösség szervező, identitásformáló ereje adja a kötet alapállításainak hátterét, jóllehet – ahogy a szerző fogalmazott – inkább kérdéseket igyekezett feltenni, mintsem használati utasítást adni.
Fotó: D. Nagy Bence/behir.hu
– Több szempontból is fontosnak tartottuk, hogy helyet adjunk a kötetbemutatónak: hiánypótló munkáról van szó, a szerző pedig egy ismert és elismert, helyi szakember – erről már Mittag Mónika képviselet-vezető beszélt. – Az MCC is a közösségek gondozása, erősítése, az identitásformálás igénye mentén jött létre, ezt szeretnénk megvalósítani mi is, elsősorban az általános és középiskolás fiatalok között, akik számára a programjaink szólnak.
Ahogyan a beszélgetés során elhangzott, számos tudományterület foglalkozik az identitással, a csoportidentitással, a kohézióval, azonban dedikált közösségtudomány nem létezik.
– Még! – teszi hozzá a szerző, aki igazi altruistaként nemcsak a hallgatóság és a házigazdák felé fejezte ki köszönetét, de a szöveget gondozó Molnár-Rúzsa Krisztina felé is. Hisz egyedül nem megy, nem igaz?
