Nemcsak a mostani nyár tett próbára azokat, akik nehezen bírják a hőséget és a viharokat. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1938 nyarán is hasonló gondokkal küszködtek elődeink.
Most harminc fok feletti hőmérsékleteket mértünk több héten át, sokan már-már kibírhatatlannak nevezték a meleget, felemlegetve a régi nyarakat, pedig ez a hőség nem újdonság, sőt, ennél jóval melegebb is volt, például 1938-ban.
Nyolcvan évvel ezelőtt, még július elején 38 fokos hőhullám érte el Csabát, ez akkor országos rekordnak számított, és halálos áldozattal is járt. Zsuzsa Mária, egy 15 éves leány kint a határban dolgozott, rosszul lett a hőségtől, és az életét már nem tudták megmenteni. Aztán nagy szélvihar kerekedett, dörgött az ég, sűrűn cikáztak a villámok, és az egyik belecsapott a nagyréti Szák tanyán lévő öreg eperfa törzsébe, s az alatta álló 15 éves György nevű fiút a légnyomás a földhöz csapta. Szerencséje volt a fiúnak, ő csak kisebb égési sebeket szenvedett az arcán, nyakán és mellén.
Az égi áldás is bőven hullott Csabára. 1938. augusztus 9-én, kedden fel 4 óra felé nagy eső ömlött a felhőkből, s két óra alatt a város utcái víztengerré váltak, az árkok színültig megteltek. Több utcában a járókelőket kellemetlen kaland érte, a gyalogjárdáról a mély árokba léptek és hirtelen elmerültek. Ez történt a Horthy Miklós (ma Bartók Béla) út és Munkácsy utca sarkán, ahol mély árok volt, tele vízzel. Egy asszony miután fordulni akart, belezuhant a vízzel telt árokba és a nyakig érő vízből csak percek múlva, a járókelők tudták kimenteni.
Gécs Béla
