Ez a növény a nagy vajvirág, más néven nagy szádor, vagy nagy szádorgó, mely a vajvirágfélék családjába tartozik, amiből 23 faj él hazánkban. Jellegzetességük, hogy egy gazdanövény gyökerén élősködnek, nincs bennük klorofill, nem fotoszintetizálnak, teljes mértékben a gazdanövénytől veszik át a tápanyagokat és a vizet, szívógyökereikkel.
A Csorvási löszgyepen élő nagy szádorok a töviskés imolán élősködnek, de csak kisebb számban fordulnak elő. Május folyamán kezdenek inkább szem elé kerülni, amikor a gazdanövények már fejlettebbekké válnak.
A nagy szádor magjai rendkívül ellenállóak a környezeti hatásokkal szemben, hosszú évekig is megőrzik csíraképességüket. Erre szükségük is van, mert csak abban az esetben kezdenek el csírázni, ha a megfelelő gazdanövény gyökerének közelébe jutnak. Ilyenkor a csíra a gazdanövény gyökere felé nyúlványt hajt, s amint a gyökeret eléri, nyomban behatol, és az edénynyalábokat igyekszik elérni. Miután így biztosította a tápanyagellátását, megkezdi a tő és a szár fejlesztését.
Szára - főleg a közepe táján -, sűrűn pikkelyes; pikkelylevelei a szárhoz simulók. Füzére sokvirágú, tömött, csak legalsó virágai állnak néha lazán. Mivel nem tartalmaz zöld színanyagot, az egész növény pirosas- vagy rozsdaszínű.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
Fotó: kmnp.hu/ Palcsek István Szilárd
