Egy maréknyi makuka – A szotyizás nem szokás, életforma

2026. október 25. 15:42 | Such Tamás

Nemrégiben találkoztam egy ismerősömmel, aki elmesélte, már évekkel ezelőtt le akart szokni a cigiről. Nem tapasszal, nem könyvvel, nem önsegítő marhaságokkal. Fogott egy marék szotyit, és belerakta a zsebébe.

Valahányszor kiment a kertbe rágyújtani, inkább a zsebébe nyúlt. Ott volt a mag. A pénztárca az egyik oldalon, ez a kis héjas túlélőkészlet a másikon. A cigaretta lassan kikopott, a szotyi maradt.

Mert a szotyi nem kérdez. Nem akarja tudni, miért vagy szomorú, miért nem lettél az, aki lenni akartál, és miért ácsorogsz a kertben egy sörrel, mint egy elrontott film statisztája. Csak ott van a zsebedben. Kiveszel egyet, feltöröd, kiköpöd a héját. Még egyet. Még egyet. Egy idő után nem vagy annyira éhes, és az élet sem követel tőled azonnali döntéseket.

A szotyit ráadásul meg lehet osztani. Valaki meglátja, megkívánja, belenyúlsz a zsebedbe, megkínálod és máris van köztetek valami közös. Nem kell hozzá múlt, világnézet vagy egy háromórás beszélgetés a gyerekkori traumákról. Elég egy marék szotyi.

A romantika ott ér véget, amikor mosáskor a nőd megtalálja a zsebedben a héjakat, a morzsákat meg egy egész elszáradt nyarat. Megkérdezi, hogy mégis mi a francot művelsz. Te elmagyarázod, hogy egészséges, nem szennyezi a környezetet, a madarak is esznek belőle.

Ő a mosógépet nézi.

Te a zsebedet.

Valahol a kettő között ott lapul még egy szem. És várja az estét.

További programok »

Friss hírek

Tízéves a Viharsarki Koraszülöttmentő Alapítvány – lila fénybe borult a kastély

Méltó jubileumhoz érkezett Viharsarki Koraszülöttmentő Alapítvány: tizedik alkalommal gyúlt ki a remény lila fénye az Almásy-kastély előtt a koraszülöttek világnapján. Az alapítvány elmúlt évtizede nem csupán egy szervezet története, hanem egy egész közösség összefogásának, példaértékű helytállásának és csodáinak krónikája.
2026. november 15. 21:34
FEL