Fénybe zárt emlékezet – különleges hegedű őrzi Barbócz Sándor prímás portréját

11:00 | Hegyi Boglárka

Egy nem mindennapi alkotás felavatásával, személyes visszaemlékezésekkel és a Ludas zenekar táncházával idézték fel kedden este Barbócz Sándor prímás emlékét a békéscsabai Bartók Béla zeneiskolában. Az intézmény egykori népzenetanárának portréját mostantól egy különleges technikával megmunkált hegedű őrzi az iskola falai között.

Barbócz Sándor (1952-2018) prímás, a Békés Banda alapítója, a békéscsabai Bartók Béla Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola népi hegedű-, brácsa-, bőgő-, furulya- és cimbalomtanára, a magyarországi románok népzenéjének hiteles tolmácsolója volt. A hetvenes évek végétől egészen 2018-ig a magyar népzeneoktatás egyik olyan kiemelkedő személyiségét tisztelhettük benne, aki a tudását önzetlenül adta át tanítványainak és zenészkollégáinak. Munkássága eredményeként számos jeles muzsikus adja tovább a mai napig a magyar népzenei hagyományt országszerte. Barbócz Sándor munkásságát, alakját idézték fel kedden este a Bartók Béla zeneiskolában.

 

Az iskola egyik tartóoszlopa volt

Dr. Csajányi Melinda, a Bartók Béla Művészeti Szakgimnázium és Zeneiskola főigazgatója nagy szeretettel emlékezett vissza egykori kollégájára.

– Barbócz Sándor, Sanyi bácsi az egyik legkedvesebb kollégám volt. Békéscsaba kulturális életének, a magyar népzenének az egyik kiemelkedő alakja, akire nagyon büszkék voltunk, és akivel nagyon szerettünk dolgozni. Szerettek tőle tanulni a gyerekek, szerettük őt muzsikálni hallgatni, imádtuk a társaságát. Barbócz Sanyi a mi iskolánk egyik nagyon fontos tartóoszlopa volt, és gyalázatosan korán, hirtelen hagyott itt bennünket, hatalmas űrt hagyva maga után – fogalmazott a főigazgató.

 

Aki nyomot hagyott

Az eseményen Hankó Tamás, a szakgimnázium néprajztanára, Barbócz Sándor egykori növendéke idézte fel mestere munkásságát és személyiségét.

Mint elmondta, Békés megyében közel öt évtizedes múltra tekint vissza a népzeneoktatás. A Békés Banda megalakulása óta a Kárpát-medence népzenéjének hiteles tolmácsolását és továbbadását tekinti küldetésének, különös figyelmet fordítva a térségben élő román nemzetiség zenei hagyományaira. Több évtizedes kutatómunkájuk eredményeit tükrözi a 2004-ben megjelent Zsok című album is, amely elsősorban Elek, Méhkerék és Kétegyháza román népzenei örökségét dolgozza fel.

 

A Békés Banda 2008-ban: Barbócz Sándor, János Hajnalka, Lipták Dániel, Nagy Gábor és Csepregi András 

 

A békéscsabai zeneiskolában 1998-ban indult el a népzene tanszak dr. Csajányi Melinda és Barbócz Sándor közös kezdeményezésére. A képzés népszerűségének és a jelentkezők növekvő számának köszönhetően 2001-ben a szakgimnáziumban is létrejött a népzene tanszak.

– Sanyi bácsi rendíthetetlen lendülettel és szívvel adta át minden tudását növendékeinek. Igyekezett olyan zenei élményben részesíteni minden növendékét, ami azóta is végigkísér minket, volt növendékeit egész életünkön keresztül – fogalmazott Hankó Tamás.

Barbócz Sándor 2014-ben nyugdíjba vonult, a tanítástól azonban nem szakadt el: egészen 2017-ig dolgozott az intézményben. Betegsége miatt ezt követően már nem folytathatta hivatását, 2018 nyarán hunyt el.

Egykori tanítványa hangsúlyozta: Sanyi bácsi nemcsak pedagógusi munkásságával, hanem emberségével, jó humorával és vidámságával is közel hozta a népzenét a fiatalokhoz. Alázatos elhivatottságának egyik legszebb eredménye, hogy számos növendéke választotta hivatásául a népzenét. Barbócz Sándor munkássága 2026-ban bekerült a Békés Megyei Értéktárba is.

 

Egy falra akasztott hegedű története

Nem véletlen, hogy éppen egy falra akasztott hegedűvel állítottak emléket az egykori tanárnak, prímásnak. Hankó Tamás felidézte, hogy a román muzsikusok körében szokás volt a hegedűt egy szögre akasztva a falon tartani, hogy mindig kéznél legyen, ha kedvük támad muzsikálni, vagy éppen zenélni hívják őket. Barbócz Sándor maga is gyakran így tárolta hangszereit.

A népzene oktatása mellett szívesen foglalkozott hangszerek javításával is. Szabadidejének jelentős részét műhelyében töltötte, ahol precíz rendet tartott. Ugyanez az alaposság jellemezte a népzenei gyűjtések rendszerezésében is: számos felvételt kategorizált, címkézett fel, majd később digitálisan is rendszerezett.

A falra akasztott hegedű így nem csupán a prímás hivatását idézi meg, hanem személyiségére, mindennapjaira és a zenéhez fűződő különleges kapcsolatára is emlékeztet.

 

Galéria

Fény a fában – arckép a hegedűn

Az este különlegessége az nem mindennapi hegedű volt, amellyel Éber Tamás alkotó állított emléket egykori jó ismerősének, Barbócz Sándornak. Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek még a Fény a fában című kiállításra, amelynek 2024 végén és 2025 elején adott otthont a Munkácsy Mihály Múzeum, és amelyen Csabához kötődő alkotóknak állított emléket Éber Tamás. Ott láthatták azt a lignofán technikával készült hegedűt is, amely most az iskolában volt megtekinthető. 

Amikor elmegyünk egy lignofán technikával készült alkotás előtt, akkor egy árnyalatgazdag kép jelenik meg egy falapon. A fa különböző vastagságúra van megmunkálva, és egy rejtett led-panellel van megvilágítva, amelyet elektronika szabályoz. Ezzel az új, innováció-díjas, ma már szabadalmazott technikával, a fotó árnyalatgazdag képe fényként ragyog fel a fában. Barbócz Sándor tiszteletére készült hegedű esetében hangszer hátlapján jelenik meg a pírmás portréja.

– Ezt az egészet úgy kell elképzelni, mint például a felhőket. Jönnek-mennek a felhők az égen, és ahol vastagabb a felhőréteg, ott kevesebb fény szűrődik át, ahol vékonyabb, ott több. Ugyanezen az elven működik ez is: a falap van úgy megmunkálva, hogy vannak rajta vastagabb és vékonyabb részek, ez utóbbin pedig jobban átmegy a fény. Ez a technika porcelánnal litofán néven volt ismert, illetve ma már akár 3D-nyomtatással is készülhet hasonló. A nagy fegyvertény ebben az, hogy el tudtam készíteni fából, ami egy élő, mozgó, vetemedő anyag. A legvékonyabb részeken 0,2-0,6 mm, ami a vetemedés miatt akár át is lyukadhat, technikailag meg kellett oldani, hogy működjön – fogalmazott az alkotó.

A különleges műalkotás Barbócz Sándor özvegyéhez került, aki felajánlotta azt az intézménynek, hogy férje szellemisége továbbra is jelen legyen azok között a falak között, ahol pedagógusi munkásságának jelentős részét töltötte.

 

A dallamokban tovább él a mester

A megemlékezés szerves része volt a Ludas zenekar táncháza is. Dr. Csajányi Melinda szerint a táncház volt Barbócz Sándor igazi műfaja, hiszen a prímás nemcsak tanította, hanem együtt is élte meg növendékeivel a muzsikálás örömét.

– Nagyon sokakat tanított népzenére Sanyi bácsi, de az ő tanítása nem olyan volt, hogy megmutatta, hogyan kell. Hanem játszott, és vele játszottak a prímások és számtalan növendék, akik most már országos hírre tettek szert – emelte ki a főigazgató.

Mint hozzátette, az egykori tanítványok országszerte továbbadják azt a zene- és kultúraszeretetet, amelyet Barbócz Sándortól kaptak, ezen az estén pedig ebből hoztak vissza valamit az intézmény falai közé.

Hargitai Zsuzsanna, Barbócz Sándor özvegye az ünnepségen köszönetet mondott az intézménynek, amiért méltó helyet biztosított a férje emlékét őrző alkotásnak.

– Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen méltó helyre került, ahová ő annyi szállal kötődött, és ahová annyira szeretett járni, tanítani és dolgozni – fogalmazott.

Az este egyik legmeghatóbb pillanataként a jelenlévők az özvegy kérésére közösen énekelték el az Elindultam szép hazámból című népdalt.

További programok »

FEL