József János frissen újranyomott munkája, a „Firtosi rezedák” 1936-ban jelent meg Székelyudvarhelyen, József Dezső „A nyikómenti gyermek magakészítette játékszerei” című kiadványát pedig eredetileg 1943-ban adták ki Kolozsvárott.
Durkó Károly elmondta, a gyulai küldöttséget Sipos László unitárius lelkész fogadta a József Jánosról, a falu első hivatalos tanítójáról és kántoráról elnevezett iskola előtt.
– A rendezett és tiszta falut több mint kétszázan lakják, közülük százan magyarok, akik békességben élnek a gábor cigányokkal. Utóbbiak közül sokan külföldön dolgoznak. Több mint húszan jöttek el a találkozóra – az idősebbek este már nem vállalták a sétát, nekik a gyerekek, unokák vitték el a könyveket. Volt, aki másnap egyenesen Udvarhelyre ment a szüleihez, az évek során eltűnt könyvek újra élő változata könnyeket csalt a szemekbe. És voltak, akik közben a környező településekre költözött gyerekeknek vitték és viszik tovább József János és József Dezső munkáit – írja Durkó Károly.
– Őszinte rácsodálkozás, kíváncsiság, befogadás – talán így jellemezhetnénk az est hangulatát. A magyarság, magunk jobbik énjével találkoztunk ebben a kicsiny faluban. A megmaradás küzdelmét hallgattuk. A magyar ünnepekről beszéltünk. A magyar címeres országzászló-alapról, amit a II. világháború, és az azt követő szomorú történelem sem bontott el, mert az itt élők nem hagyták. Mert az ünnepek fontosak. Március 15-én pedig itt ma is megremeg a föld – emelte ki a Gyulai Városbarátok Körének elnöke.
