– Mennyire gyakori az, hogy a kórházban kiállítás nyílik?
– A mi esetünkben a kiállítás apropója a tbc leküzdése. Én magam még nem nagyon találkoztam hasonlóval, ezért is örültem annak a megkeresésnek, amit az országos Korányi Intézet nyugalmazott főigazgatója kezdeményezett. Március 24-én indult el ez a vándorkiállítás Magyarországon a tbc világnapja alkalmából, azóta több helyen is megfordultak.
– Miért kell még ma is foglalkozni ezzel a betegséggel?
– Magyarországon egy nagyon nagy orvostörténeti sikernek lehetünk tanúi a tbc esetében. A 19. század végén, 20. század elején ezt a betegséget morbus hungaricusnak is hívták, ugyanis Magyarországon az összes halálozás negyedéért a tbc volt a felelős. Ez egy olyan betegség, amit sikerült az összefogásnak, a tüdőgondozói hálózatnak és az orvostudománynak köszönhetően mára már egy egyszerű betegséggé szelídíteni. Fontos, hogy beszéljünk arról: létezik olyan betegség, amit összefogással igenis le lehet győzni.
– Itt nagyjából 100 év távlatáról beszélünk. Miért volt annyira agresszív ez a betegség és okozott olyan sok halálesetet?
– A halálozás aránya azért volt eleinte magas, mert elsősorban azokat az embereket érintette, akik a rossz szociális körülmények között éltek, sokszor zsúfoltan és nem tudtak rendesen táplálkozni. Kezdetben nem volt ellene semmiféle gyógymód. 1882-ben Koch Róbert volt az, aki felfedezte, hogy ez ugyan egy járvány, azonban mégis egy baktérium – Mycobactérium tuberculosis – okozza. Innentől kezdve indult el az, hogy szanatóriumokban, a friss levegőn a betegeknek a roborálása nyújtott lehetőséget nekik arra, hogy túléljék a kórt. Így vetődött fel, hogy létre kell hozni intézményeket. 1905-ben kezdődött meg az akkori főispán, Lukács György kezdeményezésére Gyulán a József szanatórium megépítése. Ez 1907-re készült el. Ahogy haladtunk előre az időben, lassan megjelentek a gyógymódók, gyógyszerek a BCG oltás, kialakult az 1960-as években a tüdőgondozói hálózat, amely a tüdőszűréseknek köszönhetően gyakran már a korai stádiumban felfedezte a betegséget. Ennek köszönhetően jelentősen csökkent a halálozás. A tüdőgondozói hálózat annyira összeszedetten végezte a munkáját a 20. században, hogy 2014-ben Magyar örökség díjat kapott a tbc leküzdéséért, illetve enyhébb kórképpé szelídítéséért.
– Ma már nem igazán hallani tbc-s betegekről.
– Elvétve még ma is léteznek tbc-s betegek, de általában elsősorban az immunrendszer legyengült állapota az, aminek következtében ez a kórkép aktiválódhat. Szerencsére az összefogás eredményeként ez ma már valóban ritka.
– A tüdőgondozók ma is működnek. Hogyan dolgoznak ma, és milyen problémával érkező betegeket fogadnak főként?
– Az utóbbi időben a tüdőrák vált Magyarországon a vezető daganatos halálokká, jelentős ezeknek a betegeknek a száma a dohányzásnak a környezeti tényezőknek köszönhetően. Elsősorban ez az, ami jelentősen leköti a tüdőgondozók kapacitását. A krónikus obstruktív tüdőbetegek száma szintén, jelentősen emelkedik, emellett az asztma is meglehetősen nagy részt foglal el a tüdőgondozók működésében, azonban ott jelentős terápiás lépések történnek.
– Az orvostudomány folyamatosan fejlődik, a kezelések egyre hatékonyabbak, egyre korszerűbb megoldásokat alkalmaznak.
– A tüdőráknál nagyon fontos az, hogy időben diagnosztizáljuk. A tüdőszűréses megoldások is nagyon jók, illetve Low Dose CT vizsgálatok, amelyek időszakosan elérhetők Magyarországon. Az 50 év fölötti dohányzó lakosság körében mindenféleképpen érdemes szűréseket szervezni azért is, hogy korai stádiumban találjuk meg a betegséget, hisz ekkor egy operációval akár meggyógyítható a dolog. Áttétes betegségek esetén is olyan lehetőségek vannak ma már, amelyeknek köszönhetően az áttétes tüdődaganatos betegek életkilátásai is jelentősen javultak.
– Említette, hogy nagyon fontos a betegség korai észlelése. Tüdőráknál milyen jelek utalhatnak a betegségre? Mire figyeljünk oda?
– Nagyon fontos, hogy azok az emberek, akik 50 év felettiek és 20 évnél tovább dohányoztak, még tünetmentes állapotban is menjenek el tüdőszűrésre. Akkor, amikor már megjelennek a tünetek, amikor például már vért köp a beteg vagy nagyon fullad, akkor már előrehaladottabb állapotban lehet a betegség.
– Ilyenkor milyen eredménnyel tudnak segíteni?
– Gyakorlatilag a szövettanon múlik a dolog. Az utóbbi időben olyan szintű genetikai, patológiai háttér áll a tüdőrák-kutatás mögött, hogy már Magyarországon is elérhető az 52 génes vizsgálat a szövettant követően, amelynek köszönhetően célzott terápiákat lehet az arra alkalmas betegeknek adnunk. Ehhez nyilván megfelelő diagnosztikus háttér kell, ezt próbáljuk mi most az utóbbi időben fejleszteni az osztályunkon.
