Deák Ferenc köztudomás szerint nem házasodott meg. Bensőbb hívei faggatták is nemegyszer az öregurat, miért nem vitt asszonyt a házhoz? Deák erre így felelt:
– Hogy miért nem házasodtam meg? Először azért, mert akkor most öreg feleségem volna. Másodszor nagyon bajos dolog megházasodni. Ha szegény lányt veszek el, nekem kell eltartani. Ha gazdagot veszek el, velem szolgáltatja ki magát. Ha szép lány a feleségem, azt féltenem kell. Ha végül csúnyát veszek el, azt is szeretni kell. Hát inkább nem házasodtam meg.
***
Sz. L. dunántúli képviselő bizony volt már úgy hatvan-hatvankét esztendős, amikor megházasodott.
Egy évre az esküvő után szép, egészséges fiúgyermeke született. Az öregúr jó barátja volt Deák Ferencnek, sietett is hát fölkeresni a Ház folyosóján, hogy büszkén elújságolja neki az örvendetes családi eseményt. A haza bölcse összehúzta szúrós szemöldökeit s röviden ennyit kérdezett:
– Te Laci és kire gyanakszol?
***
Ugyancsak egy fiatal képviselővel sétált Deák a Városligetben s ugyancsak szembejött velük egy csinos menyecske. Azt kérdi az öregúr:
– Ki ez a szemrevaló asszonyka?
– A feleségem, urambátyám.
– Ejha! Hány gyereketek van?
– Kettő, urambátyám.
– Hát öcsém, ahogy kinéztek mind a ketten, lesz még ott több is!
A fiatal képviselő magyarázni próbált:
– Ne vegye rossz néven, urambátyám, de úgy áll a dolog, hogy becsuktuk már a boltot.
– Szép, szép, öcsém, – bólintott komolyan az öreg. – Csak aztán ki ne nyissa más!
