A Connect Ifjúsági Centrum ifjúsági klub Békésen nyitotta meg kapuit idén, hogy a békési fiataloknak nyújtson kikapcsolódási lehetőséget. D. Nagy Orsolya gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó hallgató az intézmény vezetésével foglalkozik. Elmondása szerint a szociális jellegű feladatok elvégzése mellett a szervezési készségeinek is hasznát veszi. Interjúnkban a klub működéséről, feladatairól, a szociális szféra kihívásairól beszélgetünk. Ismeretségünk révén tegeződünk.
– A barátaid elmondása alapján mindig is szociális beállítottságú voltál. Szereted a munkádat?
– El sem tudom képzelni, hogy más jellegű területen helyezkedjek el. Jelenleg is tanulok és a képzésen megszerzett tudásomat folyamatosan beépítem a klubban végzet tevékenységembe. Minden héten találkozok lelkes, életvidám és perspektívákkal teli fiatalokkal, ami egy város életében nagyon meghatározó. Hiszek a közösség építő erejében, hogy egymásra jó hatással lehetünk, ami mindenkiben elindítja a pozitív folyamatokat.
– Mit takar a Gyemek- és Ifjúságvédelmi tanácsadó D. Nagy Orsolyának?
– Ez a személyes érdeklődési köröm. Szívemen viselem a fiatalok sorsát. Akik ezt tanulják, azok elhelyezkedhetnek a gyermekvédelemben és nehéz helyzetű fiatalokon segíthetnek.
– Egy beszélgetésünkben említetted, hogy a szeretetben osztozni kell, akárcsak a képesség adományában. Mi az a meghatározó élmény, amely a szociális szférába terelt?
– Életem legmeghatározóbb eleme, hogy édesapám életem első 22 évében lelkipásztorként dolgozott. Az ő missziós munkája az, amin felbátorodva én is ezt a szociális irányt választottam. Úgy érzem, sokat kaptam Istentől és a családomtól.
– Komoly és felelősségteljes pályára készülsz. Milyen sorsokkal találkozol a klubban?
– Keresztény és nem keresztény fiatalok, csonka és teljes családból származók egyaránt részt vesznek a programjainkon. Közös kapcsolódási pont a közösség és a társasjáték szeretete.
– Több programotok is van a klubban.
- Igen! Pénteken és szombaton 17-től 23 óráig vagyunk nyitva. Nyáron rendszeres sportprogramjaink is voltak, meccseket néztünk. Most főként társasjátékkal, teaházzal, dartcal és csocsóval tudjuk lefoglalni a betérőket. Illetve dolgozunk azon, hogy a fiatalokhoz igazodva minél több kerekasztal beszélgetésre, előadásra, filmklubszerű eseményre, korrepetálásra kerülhessen sor.
– Egy intézmény nem működhet önmagától, mindig van a háttérben humán erőforrás, segítség.
– A klubot egy alapítvány működteti, így én a kuratóriummal karöltve dolgozom. Én vagyok a 15 fős önkéntesgárda irányítója. Mindannyian kiveszik a részüket a munkából.
– Egy ilyen munkakörben sok élmény éri az embert. Gondolkodtatott már el más emberek családi háttere?
– Igen. Majdnem minden eset, amivel találkozom, elgondolkodtat. Viszont ami nagyon éles volt számomra, amikor Inárcson hátrányos helyzetű cigánygyerekeknek tartottunk tábort pár évvel ezelőtt. Valamint jó barátságba kerültem néhány állami gondozott gyerekkel. Nagyon sok élettel, életúttal találkoztam és találkozok. Megtiszteltetés, ha valaki a bizalmába fogad. Mindenki számít.
– Szeretnél példát mutatni a társaidnak?
– Ha jó a példám, akkor remélem ragadós, mások is igyekeznek meglátni a másikban a jót és segíteni. Mi mint ifjúsági klub szeretnénk jó példával elől járni, alternatív módot nyújtani a fiataloknak a hétvégi kikapcsolódásra.
