A békéscsabai származású Kovács Tamást nevezték ki a chicagoi magyar főkonzulátus vezető konzul tisztségébe. A feladatkört augusztus 1-től ellátó diplomata volt a 7.Tv Aktuális című műsorának vendége. A teljes beszélgetést az alábbiakban olvashatják.
Zsíros András: – Hogyan vezet az út egy fiatalember számára a Viharsarokból egészen a szeles városig?
Kovács Tamás: – Ez egy földrajzilag és időben is hosszú út volt. Békéscsabán születtem, egészen az érettségimig itt éltem és az itteni élményeimből élek most is a világban. A Rózsa Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. Ezután Budapestre kerültem és a munkám, valamint a tanulmányaim elvégzése után, illetve annak hozományaként 2011-től töltöttem be a Los Angeles-i magyar főkonzulátuson a külgazdasági attasé posztot. Ezt idén márciusig csináltam, majd hazatértem Magyarországra, mert kaptam egy felkérést a külügyminisztériumtól, hogy a chicagoi főkonzulátus vezető konzulja legyek és ezáltal is segíthessem Magyarország, és a magyar nemzet kapcsolatát a kint élő diaszpórával.
Zs.A.: – Ha jól értem, akkor az első munkája a külgazdasági attasé szerepének betöltése volt. Nem volt ez komoly kihívás először?
K.T.:– A külügyminisztériumon belül valóban így volt, nagy kihívást jelentett, de elmondhatom magamról, hogy szeretem a kihívásokat. Az első években nagyon komoly, és megterhelő volt a munka. De azt hiszem, hogy voltak sikereink. A külgazdasági attaséként a külgazdasági irodát vezettem Los Angelesben, ahol a feladat a magyar termékek exportfejlesztése, illetve a Magyarországra irányuló tőkebefektetések állami szerveken belüli összehangolása volt.
Zs.A.: – Most Chicagóban tölti majd be a vezető konzuli tisztséget. Mennyire lesz más ez a feladatkör?
K.T.: – Itt már nem csak a külgazdasággal foglalkozunk, hanem a magyarországi, illetve a kinti magyar diaszpórával, illetve a velük való kapcsolattartással is. Az Egyesült Államokban nagy szórvány él, a korábbi állomáshelyen, Kaliforniában körülbelül 130 ezer ember vallja magát magyarnak. Itt a mostani konzuli körzetemben még ennél is nagyobb számról beszélhetünk, hiszen a Cleveland-i lakosságból 200 ezer fő tekinti magát magyarnak, még akkor is, hogyha esetleg ők már nem tudnak magyarul, de a hagyományokat ápolják, magyar iskolákat tartanak fönt, több magyar egyház is létezik és megtartják a nemzeti ünnepeket.
Zs.A.: – Ők a magyar anyaországgal is tartják a kapcsolatot? Vannak esetleg magyar rokoni szálaik?
K.T.: – Igen, több síkon is van kapcsolattartás. A kinti magyar diaszpóra mind a nyugati parton, mind a keleti parton, illetve Chicago környékén is aktívan érdeklődik a magyarországi helyzet iránt. Az internetnek köszönhetően most már napi frissülő információik vannak. Érdeklődnek, segíteni akarnak, benne akarnak lenni a magyarországi közéletben.
Zs.A.: – Egymással mennyire alkotnak összetartó közösséget?
K.T.: – Azt gondolom, hogy megvan az összetartás. Cleveland esetében nagyjából három hullámban érkeztek meg a magyarok. Az első hullám az 1870-es évektől 1900-as évekig tartott. Akik akkor telepedtek le, segítették a második, harmadik hullámban érkezőket, a második világháború, illetve az 1956 után érkező magyarok beilleszkedését. Megvolt az összetartás, egy időszakban még magyar rádió is működött, tehát jó volt a magyarok élete.
Zs.A.: – Említette, hogy megtartják a nemzeti ünnepeket. Hogy néz ki például egy március 15-e Clevelandben, vagy Chicagóban?
K.T.: – A magyar egyházak és kulturális intézmények is tartanak magyar ünnepeket, általában összehangoltan. Érdekesség, hogy nem magán a napon tartjuk az ünnepeket, hanem az azt megelőző, vagy azt követő hétvégén. Próbáljuk a magyarországi, magas rangú delegációkat ezekhez az időpontokhoz szervezni, így ott lehetnek, beszédeket tarthatnak, kommunikálhatnak, kapcsolatba kerülhetnek a magyarokkal, a kint élő magyarok elmondják a saját javaslataikat, illetve meghallgathatják a Magyarországon történteket egy kicsit belsőbb körben is.
Zs.A.: – Mennyire tűnik furcsa közösségnek az amerikaiak számára a magyarok világa?
K.T.: – Nem mondanám furcsának, az amerikaiak nagyon nyitottak, érdeklődők. Nekem nagyon szimpatikus az, hogy például magyar iskolákban olyan amerikai fiatalok tanulnak, akik nem tudnak magyarul, de tanulnak magyar dalokat és szinte akcentus nélkül éneklik el a gyerekdalainkat. Ez mindig megmelengeti a szívemet.
Zs.A.: – Nekik egyfajta egzotikumot jelent a magyar nyelv szépsége, annak a használata, illetve maga a magyar kultúra.
K.T.: – Kis ország vagyunk, de ismernek minket. Általában pozitív gondolataik vannak rólunk, szeretik a magyarokat, és szeretik például a kolbászt és a pálinkát. Ezzel mindig sikereket tudunk elérni.
Zs.A.: – Ezek szerint még Békéscsaba is ismerős lehet az amerikaiak számára.
K.T.: – Igen, szoktam békéscsabaiakkal találkozni. Budapestet nem tudná elnyomni, de vannak Békéscsabáról elszakadt hazánk fiai. Mindig mosolyt csal az arcomra, mikor ismerőssel találkozhatok kint.
Zs.A.: – Van-e valami különleges terve, vagy szándéka, amit szeretne majd megvalósítani ebben a vezetői pozícióban?
K.T.:– Külgazdasági attaséként is arra fókuszáltam, hogy befektetőket juttassak a körzetembe, illetve Békés megyébe. Azt gondolom, hogy ahogy a közúthálózat is fejlődik, egyre könnyebb lesz, mindenképpen ezt a vonalat szeretném továbbvinni vezető konzulként, ugyanis a megyének szüksége van olyan amerikai termelővállalatokra, befektetőkre, akik új munkahelyeket tudnak teremteni.
Zs.A.: – Az egész ország számára fontos, hogy amerikai befektetők érkezzenek, illetve aktív legyen a kapcsolat a két ország között. Mennyire lesz majd kimondottan az Ön feladata, hogy ezeket a gazdasági kapcsolatokat tovább erősítse a jövőben?
K.T.: – Nagyon fontos, hogy az amerikai befektetők már nem feltétlenül az adókedvezmények és az egyéb támogatások miatt választanak ki egy-egy helyszínt, ahol letelepednek, hanem a szakképzett munkaerő miatt. Éppen ezért a Békéscsabán fellelhető szakképzett munkaerőhöz kell párosítani az amerikai befektetők igényeit.
Zs.A.: – Ön szerint komoly esélye van annak, hogy a régióba akár amerikai befektetők is érkeznek a jövőben? Sok olyan fejlesztés készül például a Modern Városok Programban – közúthálózat, légikikötő fejlesztése –, ami akár ennek is lehet egy vonzó feltétele.
K.T.: – Nem látom semmi akadályát. A legfontosabbnak a közúthálózat fejlesztését látom, azt, hogy rácsatlakozzunk az európai autópálya, vagy autóút hálózatra. Ezen kívül azt gondolom, hogy Békéscsaba és Békés megye az amerikaiak számára felfedezetlen terület, ahol még komoly sikereket lehet elérni.
Zs.A.: – Mondhatjuk azt, hogy most egy kicsit előnyben van Békés megye amiatt, hogy egy innen származó ember van egy ilyen felelős pozícióban?
K.T.: – Ez mindenképp egy eltitkolt célom.
Zs.A.: – Hogyan néznek ki most az elkövetkezendő hetek az ön számára? Augusztus elsejétől tölti be a pozíciót. A következő napokban milyen feladatai lesznek?
K.T.: – Komoly adminisztrációs munka zajlik a külügyminisztériumon belül. Szigorú szabályok alapján kerül ki valaki külszolgálatra. Ezen kívül az életem egy részét össze kell csomagolni és el kell juttatni az állomáshelyre.
Zs.A.: – Mennyire indul el nehéz szívvel Magyarországról?
K.T.: – Mindig nehéz szívvel indulok el, mert én szeretem Magyarországot és Békéscsabát, ha tehetem nagyon sok időt töltök itt. A kislányaim már Amerikában szocializálódtak, de nagyon szeretik ezt a jó értelemben vett vidéki életet. Szeretnek malacokat nézegetni, lovagolni, teheneket simogatni, nekik ez itt egy paradicsom.
Zs.A.: – Mennyire lesz feszített a munkaideje, mennyi lehetősége lesz közben esetleg hazalátogatni?
K.T.: – Sok a munka, nagy a magyarság, sokan akarnak Magyarországra utazni nem magyarként. Chicago, illetve az egész körzetem egy olyan környék, ahonnan már érdeklődnek Magyarország iránt, úgyhogy mind a külgazdasági feladatok, mind a nemzetpolitika meghatározó szerepet fog játszani.
