Különösen annak a 400 munkásnak volt nehéz, akik a Merkur szövőgyárban keresték a mindennapi kenyerüket, s akik már tudták, könyörtelen felmondó levelüket „hozza az idei Jézuska”. Béke helyett küzdelmes nyomorúság, tiszta öröm helyett fekete gond és bánat borult a karácsonyra.
Úgy hírlett, hogy a Merkur szövőgyárban az államnak 50 százaléknál nagyobb érdekeltsége volt, tehát jogosan lehetett állami jellegű vállalatnak kell tekinteni. A legnagyobb munkanélküliség idején azonban, ezt a gyárat be akarták zárni, szélnek eresztve a munkások, tisztviselők százait. Azonban a munkások nem adták fel a küzdelmet.
Felmerült, hogy a gyár bezárásának nemcsak gazdasági és szociális, hanem súlyos morális és politikai következményei is lehetnek. Míg korábban nagy bizakodással és örömmel készültek a következő esztendőre – melynek küzdelmeihez az összetartozás acélos erőt kovácsolt össze – karácsony ünnepén reménytelenség, bizonytalanság, rideg céltalanság töltötte el az érző szíveket. Ebben a katasztrófa felé mutató letargiában az emberek már nem leltek akkora örömet a szeretet ünnepében, mint korábban.
A csabai városvezetés reményét fejezte ki, hogy találnak megoldást a Merkur szövőgyár megmaradására, bezárásának elkerülésére, és Csaba legnagyobb iparága, a textilipar épen fogja átvészelni az ajtón kopogtató gazdasági világválságot. Bíztak benne, hogy a reménytelenségen túljutnak, és Csaba jobb sorsra érdemes lakói szebb karácsonyokat fognak megélni a jövőben.
Gécs Béla
