A tavaly decemberben meghirdetett országos óvodai méhes rajzpályázat sikere után most egy újabb, komplexebb pályázati lehetőséggel jelentkezett az óvodás korosztálynak a Tehetsz méh többet! program. Az Óvodai Mézessüti-Pályázatban azt mutathatták meg a 3-7 éves gyerekek, mennyi mindent lehet készíteni mézből, méhviaszból vagy más méhészeti termékekből. A felhívás célja az volt, hogy már óvodás korban felhívja a legkisebbek, és rajtuk keresztül a szülők és a pedagógusok figyelmét a méhekkel való együttélés fontosságára, valamint arra, hogy milyen hasznos munkát végeznek a rovarok, és milyen sokféleképp használható fel a méz. Beporzók nélkül ugyanis komoly gondban lennénk, mert a növényi alapú élelmiszerek hetven százalékának előállításához szükség van a munkájukra, amelynek helyettesítésére ez idáig nem találtak hatékony megoldást a szakemberek.
A pályázatra, amelyben az óvodások egyénileg vagy csoportosan, bármilyen technikával készíthettek kreatív tárgyakat, díszeket vagy képeket, nemcsak magyarországi intézményekből, hanem még a Felvidékről és a Partiumból is érkeztek alkotások. Az elkészült műveknek nem kellett kapcsolódniuk a karácsonyi tematikához, csak a méhekhez, mézhez és a méhészkedéshez. A pályaművek esztétikai értéke csak másodlagos szempont volt, a zsűri elsősorban az alkotások kreativitását, a mögöttes gondolatot díjazta.
A zsűri a fődíjas pályaművek mellett kiválasztott tizenöt alkotást, amelyekről szavazást indítottak a Tehetsz méh többet! program Facebook-oldalán, ahol december 18-ig bárki voksolhatott a gyerekek munkájáról. A Gyomaendrőd-Csárdaszállás-Hunya Kistérségi Óvoda és Bölcsőde, valamint a békéscsabai Dr. Becsey Oszkár Utcai Óvoda a szavazáson közönségdíjat kapott, így tíz-tíz példányt nyertek Várszegi Adél Zümmögés erdőn-mezőn – Bolyhos és Samu kalandjai című mesekönyvéből, amelyből a gyermekek rövid történeteken keresztül megtudhatják például, hogyan képesek repülni a méhek, hogyan viszik a virágport a kaptárba, vagy hogy mit csinálnak a szorgos rovarok a nyári hőségben és a téli hidegben, amikor senki sem látja őket.
