Elöljáróban megjegyzem, Friedrich Engels A család, a magántulajdon és az állam című, 1884-ben megjelent művében azt írta, „a nőkre bízott háztartásvezetés éppen olyan közügynek, olyan társadalmilag szükséges tevékenységnek számított, mint
a férfiak által végzett táplálékszerzés.”
Ergo nem igazság, hogy a nők – akik akkoriban még zömmel otthon tevékenykedtek – nem kapnak fizetést a munkájukért. A következő nagy lépés Clara Zetkinhez fűződik, aki szintén a 19. század végén a nők egyenjogúságáért küzdő polgári mozgalom egyik élharcosa volt.
Majd miután a nők a fakanalat a szögre akasztották, egyre többen helyezkedtek el a „termelésben”. Idővel jó néhányan, a kiváló képességeik által jobb és jobb pozíciókat kaptak a munkahelyeiken. Az már külön művészet, hogy otthon is egy kisebb brancsot (három gyermek + férj) is koordinálnak.
Teljesen véletlen,
de az utóbbi 10 esztendőben kizárólag háromgyermekes anyák voltak a főnökeim. Természetesen mindez púderezés is lehetne, de szerintem ez akkor is egyedülálló jelenség. Vagy mégsem?
2012-ben a Csabai Mérlegnél: Botyánszky Marcsi főszerkesztő és Mikóczy Erika felelősszerkesztő (ha a titulusok nem passzolnak, akkor sincs gond, mert egyértelműen ők voltak a vezetőim). 2013-19-ben, a hír6.hu-nál először Sztahovics Zsuzsi (aki azóta már nagymama), majd Molnár Zsófi(li) (ő pedig már négygyermekes anyuka) voltak a vezetőim; a behir.hu-nál pedig Hegyi Bogi a főszerkesztőm.
Miért fontos ez?
Ahogy a minap Dávid Gréta, békéscsabai tibeti hangtál terapeuta portálunknak megfogalmazta, „a nők lényegesen nyitottabbak az érzelmeikre és tudják az intuitív részüket használni, míg a férfiak inkább racionálisak. A kettő működése teljesen más. A nő nyitott a láthatatlan világra, továbbá táplál, véd, gondoskodik és a szívén keresztül kommunikál az Égiekkel, így segíti a férfit.”
Mindezt magamra konvertálva, lényegesen megbocsájtóbbak a botlásaimmal szemben, mint korábban némely férfi(ember) főnököm volt (tudnék példát mondani, de most nem Ivó nap van). Továbbá egy csomószor megvédtek (tartották a hátukat) a tulajdonosok előtt – erre mondják, a nagymamának nagy szoknyája van, azaz a sok baj, szégyen a családon belül marad.
Nem hiszem, hogy nagyon magyaráznom kellene, hogy Manyikámnak ki a harmadik fia…
(Noha tudjuk, minden sikeres nő mögött ott áll egy odaadó férfi.)
