A kurd származású Hamidreza Sabouri Teheránban, Irán fővárosában született 1987-ben. Édesapja rendőrként dolgozott, édesanyja egy helyi kórház rehabilitációs osztályán volt adminisztrátor. Két öccse szintén az egészségügyben dolgozik: a nagyobb ergoterapeuta, a legfiatalabb ortopédiai eszközöket készít.
Az álmok valóra váltása sokszor hosszú és rögös
A pályaválasztáskor határozott elképzelése volt, hogy orvos szeretne lenni, ám egy hajszállal lecsúszott az állami egyetemről, a magánegyetemre viszont nem volt pénze a családnak.
– Mindenképpen az egészségügyben akartam dolgozni, így elvégeztem egy tanfolyamot a rehabilitációs szakon, majd diplomát szereztem ergoterapeutaként, így 7 évig ebben a szakmában dolgoztam Teheránban. Nagyon sok embernek tudtam segíteni ezekkel a terápiákkal, hogy a betegségek fizikai vagy lelki sérüléseit ellensúlyozzuk és újra cselekvőképes, aktív emberré tegyük őket – meséli.
A munka mellett végig megvolt benne az elhivatottság, hiszen minden vágya az volt, hogy orvos legyen. A véletlen segített neki álmai megvalósításában: rátalált egy cikkre, amiből kiderült, hogy Iránba érkezik két orvos, akik felmérik azokat a fiatalokat, akik szeretnének Magyarországon tanulni.
– Elhatároztam, hogy megpróbálom, hiszen nem volt veszíteni valóm. Alaposan felkészültem és óriási örömömre sikerült a felvételi, így kerültem 2017-ben a Szegedi Tudományegyetemre. Mivel akkor magyarul még semmit nem beszéltem, az országról sem tudtam túl sokat, így az angol nyelvű képzésre vettek fel, ahol 2023-ban szereztem meg az általános orvosi diplomát – összegzi az egyetemi éveket.
Mindig kíváncsi voltam, mi van a testen belül
Már a diploma megszerzése előtt eldöntötte, hogy a radiológiát választja szakterületének, amiben nagy hatása volt tanárának.
– Mivel gyerekkoromban egy betegség miatt sok röntgen vizsgálatot végeztek rajtam, mindig kíváncsi voltam, mi van a testen belül és mit csinálnak az orvosok az ablak mögött, miután vége van a röntgenfelvételnek. Aztán az egyetemen Palkó András professzor úr olyan nagy átéléssel és érdekesen tanította a radiológiát, amivel teljesen elvarázsolt és itt végre megtudhattam azt is, amire gyerekként kíváncsi voltam – mondja nevetve.
A diploma megszerzése után a szegedi egyetemen oktató feleségével és már Magyarországon született kisfiukkal Budapestre költöztek, majd nem sokkal később a tatabányai kórházban kezdett dolgozni. Azonban néhány hónap után visszamentek Szegedre.
– Ekkor hallottam egy barátomtól, hogy Orosházán radiológus rezidenst keresnek. Nem tudtam semmit a kórházról, így utánanéztem, majd eljöttem személyesen is. Nagyon megtetszett a város, a kórház, szimpatikusak voltak az itt dolgozók, így beadtam a pályázatot a rezidensi állásra, amit meg is kaptam, 2024 augusztusa óta dolgozok Orosházán. Nagyon szeretek itt lenni, kedvesek és segítőkészek a kollégák. Két évvel ezelőtt kezdtem magyarul tanulni, így még előfordul, hogy nem pontosan értek valamit, de mindenki végtelenül türelmes és segít az ultrahangon és a leletezőben – fogalmaz dr. Hamidreza Sabouri.
Hamid doktor és felesége úgy döntöttek, egyelőre nem költöznek vissza Iránba, hisz az ottani gazdasági és politikai helyzet ingatag, itt viszont már otthon érzik magukat.
– Rengeteget kell még tanulnom és tapasztalnom, ehhez pedig kiváló hely ez a kórház. De van egy másik dolog is, ami számomra nagyon fontos: Magyarország megadta nekem, hogy orvos legyek, ezért most én adok vissza Magyarországnak, orvosként.
Melega Krisztián/Orosházi Dr. László Elek Kórház
