A molnárgörény a menyétfélék családjába tartozik, nevezik még mezei görénynek is. Közeli rokona a közönséges görény és a vadászgörény. A közönséges görényhez képest bundája kissé világosabb, és leginkább az különbözteti meg rokonától, hogy a szem körüli sötét maszkja nem borítja be teljesen a pofáját. A kommunikációjuk is eltér, míg a közönséges görény makogásszerű és visító hangokkal kommunikál, a molnárgörény madárcsicsergésszerű hangokat hallat. Nevét onnan kapta, hogy a középkorban a molnárok odaszoktatták a malmokhoz, mivel nagy ellensége a vándorpatkánynak és az egérféléknek.
Egykoron bundájáért vadászták, illetve a többi menyétfélével együtt tűzzel-vassal irtották, mivel nagyobb rokonai nagy károkat okoztak a baromfiudvarban. Napjainkra állománya megfogyatkozott, mert jóval kevesebb az ürge és a hörcsög, ráadásul gyakran áldozatul esnek a kirakott csapdáknak vagy elgázolják őket.
Emberkerülő életmódja miatt nehezen talál menedéket. Nehéz nyomon követni a fajt, mivel éjszaka vadászik, suhan, mint az árnyék és rejtőzködik a kíváncsi szemek elől. A tanyák közelében rendkívül hasznos, mert elpusztítja az ott fellelhető rágcsálókat, ugyanakkor szárnyast ritkán zsákmányol. Gyakran ürgejáratokban lakik a család. A nőstény kitágítja a két-három méter hosszú járatot s a végén egy katlant alakít ki, melyet szénával, tollal, szőrrel bélel.
A molnárgörény háziasított rokona a vadászgörény, melyet már az ókortól használtak vadászatra, a középkorban háziállatként tartották az előkelők a halálos betegségeket terjesztő rágcsálók ellen. A molnárgörény viszont nehezen tűri a rabságot. A faj szerepepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.
A Munkácsy Mihály Múzeum állandó kiállításában is látható egy példány. Aki kíváncsi rá, várjuk szeretettel a múzeumunkba!
Váncsa Klára természettudományos muzeológus
