A Templom tér 1860/1867-ben képződött, amikor a helyén állt régi házakat, majd a szolgabírói lakot lebontották. Mivel 3 templom fogta közre, erről nevezték el. 1892 óta viseli mai nevét: Kossuth tér.
A városi képviselő-testületnek előbb a kiállítókkal egyeztetve előzetes tervrajzot kellett kidolgoznia az általános rendszabályok lefektetésével, valamint a részletes beosztással. Ezt a járási szolgabíró engedélyezte, majd a helyek listáját a szeptember 4-i és 7-i számokban tették közzé.
Arra törekedtek, hogy tágas helyen legyen a vásár a könnyű közlekedés biztosítása miatt, ezért a Templom téren, a Főtéren, a Gabonatéren és a kőhídon túl jelölték ki az árusok helyét. Ezek ma a Kossuth tér, a Szent István tér, a Szabadság tér és a Gyulai úti híd, amelyet 1875-ben építettek át kőhíddá.
A Templom téren a sütők, hentesek és mészárosok kaptak helyet a Schwarz-ház közvetlen tőszomszédságában. Annak mai címe Széchenyi utca 2. volna, vagyis a Kossuth téren, a Körös Hotel előtti, utcafronti, szürke épület helyén állt, ami régen bank és babaruházati bolt volt, jelenleg pedig üresen áll.
Ezt követték a szűcsök, csizmadiák, patkoló lakatosok, vargák, tímárok, szíjgyártók, kötélverők, szűrszabók, magyar szabók, kalaposok és a fésűsök. Ezen iparosok részére kialakított helyek végei a Széchenyi utca járdájára értek ki. Elképzelhető, hogy a Széchenyi utcára merőlegesen helyezték el őket, hogy annak járdájáról könnyen elérhetővé váljanak.
Ugyanitt foglaltak helyet a könyvkötők, bádogosok, szitások, cipészek, festők, gyolcsosok, rőfös kereskedők és a batyusok, de „véggel a Főutcai járdára”. Fő utcának a mai Baross utcát, illetve a Szent István térnek a katolikus templom vonaláig terjedő szakaszát is hívták, ez a mai Kossuth térnek az úttesthez közelebbi részén állt. Közvetlenül ezen utca járdája mentén a kefések, díszmű-árusok és bopkárok (házaló tótok, akik apróságokat – tűt, cérnát, szalagot, gombot – árultak) voltak. A tér másik végében, ott, ahol a Motorállomás épülete áll, egészen a Szlovák Étteremig (a helyén állt a Povázsay-féle ház) pedig a cserépedény-árusok kijelölt helye húzódott.
Szalay Ágnes
