Békéscsaba a Fehér-Körös vízjárta mocsarainak dél-nyugati részén található. Elhelyezkedése miatt többször fordult elő árvíz ezen a területen, 1888 tavaszán sem volt másként. A télen lehullott hó a Körösök forrásvidékén emelkedő hegyekből gyors olvadásnak indult. Ennek hatására a folyó mederrendszere teljesen megtelt.
Csaba vezetősége bízott abban, hogy a meglévő gátak védelmet nyújtanak, azonban a meder töltése nem tudott ellenállni, a gát rövid időn belül átszakadt. A rohanó ár elárasztotta az egész határt, Gerla, Póstelek, Sikony, Nagyrét, Kisrét víz alá került. A további károk megelőzése véget az eberek jöttek ásóval, kapával, talicskával, hogy mentsék városukat a víz rombolásától.
Beliczey István kinevezett kormánybiztos vezetésével vészbizottság alakult, melynek feladata az azonnali döntéshozás volt. Sztraka Ernő városi mérnök irányításával sáncokat építettek at egyre közelgő víz felfogására. A víz húzódott feljebb, a tanyai lakosság menekülni kezdett, az alap nélküli vályogházak és az állatállomány legnagyobb része odaveszett, a földek víz alá kerültek. Békéscsaba legmagasabb pontja, a nagytemplom hátsó küszöbe a tengerszinttől 88,74 méter. Az Élővíz-csatornában a víz az árvíz utolsó napjaiban már tengerszint felett 88,75 méterre emelkedett. A lakosság a féltett tárgyait és élelmiszereit az evangélikus nagytemplomba hordta össze, sokan a fenyegető ár ellen itt kaptak menedéket.
Nagy szerencse, hogy az árvíz szintje tovább már nem emelkedett, így Békéscsaba megmenekült a nagy veszedelemtől.
Forrás: Forrainé Kovács Márta (Csabensis)
