Gyulai hír – Innen a Népszövetséghez
„Városunk nagynevű képviselője, aki mint ismeretes, a kormány megbízásából a népszövetség legutóbbi tanácskozásain Magyarországot képviselte, a napokban jött vissza Genfből. Képviselőnk útjáról a következő nyilatkozatot tette:
Két megbízatásom volt a népszövetség most lefolyt tanácsülésén. Az első, hogy intézzük el a cseh határkiigazitás kérdését, a második pedig az erdélyi magyar birtokosok birtokainak elkobzására vonatkozott. A cseh határkiigazitás kérdésében sikerült az ügyet a magyar álláspont győzelmével bevégezni. Kétségtelen, Hogy a csehek is kaptak bizonyos területeket, de Somoskő és Somoskőfalu községek belső területe magyar maradt. A határozat a Millerand-féle kísérőlevél szelleméből folyt, meg kell azonban mondanom, hogy a Millerand- féle kísérőlevél voltaképpen csak mosolyt gerjesztett a tanács tagjaiban, mert azt, mint szerződéses okmányt, semmi tekintetben sem fogadták el. A másik ügy az erdélyi magyar birtokok ügye volt. Áz előadó itt Adatai volt, a japánok brüsszeli követe, aki a mi álláspontunkra helyezkedett és az ügynek a hágai állandó bíróság elé való utalását kívánta. Ez a bíróság a nemzetek szövetségének egyik szerve és az a feladata, hogy minden vitás nemzetközi szerződés felett döntsön. A nép- szövetség határozmányai azonban úgy szólnak, bogy a hágai nemzetközi bíróság elé csak akkor vihető minden ügy, ha a felek ezt egyetértve magunk kívánják. Románia azonban megtagadta a hozzájárulást. Most tehát a tanácsnak kellett volna határoznia. A tanácsról azonban ki kell jelentenem, hogy ez a győzők szindikátusa, egyoldalúan van megalkotva az egész szervezet és statútumai szerint minden ügyben egyhangú határozatot kell hozni. A jelen esetben a mi számunkra a főnehézséget éppen ez a rendelkezés okozta. E rendelkezés és a román megbízott: Tituleecu passzív rezisztenciája minden közeledő javaslattal szemben a tanácsot az elé a helyzet elé állította, hogyha valami közvetítő ki- Bérlet nem történik, határozathozatal nélkül kénytelen szétoszolni. Végre Vood, Anglia képviselője, az értekezlet elnöke tett elhalasztási javaslatot, hogy a zavart helyzetben valamiképpen segítsen a tanácsnak. Ezekatán lényeges vívmányunk ennél a kérdésnél az volt, hogy kimondották, hogy a jövő alkalommal az érdekelt feleknek szavazati joguk nem lesz. Hogy ennek a kérdésnek a legközelebbi ülésen mi lesz a sorsa, ezt természetesen előre nem lehet megmondani. Javunkra kell írni azonban a fenti vívmány mellett, mely kizárja azt, hogy Románia a maga szavazatával megbuktasson egy olyan határozatot, amelyet a többiek elfogadnának, azt a körülményt, hogy ügyünk előadója ezután is Adatai lesz. A japán tudós és diplomata ugyanis jogaink megsértését teljesen átérzi és aki bizonyára továbbra is az eddigiekhez méltóan fogja képviselni a mi megsértett érdekeinket. E két vivmány mellé sorozom még azt is, hogy a tanács eddigi tárgyalásain is az a nézet szűrődött le, hogy Magyarország részén van a jogi igazság és csupán a háborúból átszármazott mentalitás volt az oka annak, hogy igazságunkat eddig érvényesíteni nem tudtuk. Mindezeknél fogva, noha kézzelfogható konkrét eredményt eddig nem értünk el, a legjobb reménnyel nézhetünk az ügy további fejleményei eléLapunk szükreszabött terjedelme miatt csak igy röviden hozhatjuk képviselőnk rendkívül érdekes, a kérdés jogi oldalára is kiterjedő nyilatkozatát, amelyet a fővárosi lapok a Magyar Távirati Iroda utján részletesen közölnek. Úgy tudjuk azonban, hogy a mostani parlamenti szünet alatt képviselőnk ellátogat Gyulára és akkor bizonyára erről is és más aktuális kérdésről is hallani fogjuk mindig értékes nyilatkozatait.”
Apróságok
Eladó – Minden is
Gerla – Csabai igények
„A Gyula szomszédságában fekvő kis Gerla uradalmi pasztáról, mely a nemesszivü gróf Wenckheim Géza és családtagjai birtoka, vesszük a hirt, hogy az uradalom szolgálatában alkalmazottak tiltakoznak az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál a már eddig is érzékenyen megcsonkított gerlai kis uradalom további feldarabolása ellen.
Az uradalom jelenlegi tulajdonosa gróf Wenckheim Jenő eddig több vitézi telket is adományozott és a csabaiak a megmaradt részekre most további igénylést támasztottak. Miután az OFB a kisajátitási eljárást újabban ismét folyamatba tette, az uradalmi alkalmazottak értekezletet tartottak és kérvényben sorolják fel sérelmeiket. A gerlai földből már a doboziak is több száz holdat kaptak s a további -csonkítás esetén a Gerlán foglalkozó cselédség kenyér nélkül maradna és pedig több család, mint amennyi a kisajátítás folytan földhöz jutna. Nem lehet cél, hogy azok, akiknek még nagyapjuk is ezen a főldőn élt munkája után, most idegenek előnyére kenyerét veszítse és földönfutóvá váljék. A kérvény azt írja: »Nem az uraság érdekében, de a cselédség érdekében kérjük a megtartást, mert ez a birtok a mienk is, mert elsősorban apáink éltek és most mi élünk belőle.« Ez való igaz! Érdekes, hogy ez már nem az első eset, mikor kisebb uradalmakban a cselédség rájött arra, hogy az uradalmi birtok nem egy emberé, hanem tulajdonképan csak egy ember által kormányozott közös megélhetési forrás.”
Forrás:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Bekes_1923/?pg=112&layout=s
Kép forrása:
https://csabaihazak.blog.hu/2018/04/30/a_gerlai_wenckheim-kastely
