Babinszki Verában mindig is volt kurázsi. Azon viszont, hogy a vak, hallássérült lány Amerikában cserediákként fog tanulni, többen meglepődtek. Vera azonban bebizonyította, hogy előtte nincs lehetetlen. A békéscsabai Andrássy Gyula gimnázium diákja az Egyesült Államokban is megállja a helyét.
Babinszki Vera ősz óta tanul Amerikában. Mint mondja, az utazás előtt csak olyanok miatt aggódott, amitől bárki más is tarthat: hogy a bőröndje súlyhatáron belül legyen vagy éppen ne történjen fennakadás az átvizsgálásnál.
– Magától az utazástól nem féltem, egyrészt mert Magyarországon belül is sokszor vonatoztam egyedül, sokszor veszélyesebb helyeken, mint egy repülő. S mivel általában nem IC-vel mentem, hangos tájékoztatásra sem számíthattam, maximum az időt tudtam figyelni, vagy az utastársaktól, a kalauztól érdeklődni, hogy mi következik – mondta a diák. – Ehhez képest a repülőn biztonságban voltam, főleg, mert a YFU Cserediákszervezet teljes asszisztenciát kért nekem az útra. Ez azt jelentette, hogy a reptereken végigkísértek a légi utaskísérők és a repülőn is segítettek, ha kellett. Mindenhol nagyon kedvesek voltak.
Vera jól érzi magát az amerikai iskolában és a fogadócsalájánál is, ráadásul rengeteget fejlődött a nyelvtudása. Persze vannak rosszabb napok, amikor fáradt és zsong a feje az angoltól, de ez a tanulás természetes része.
– Itt, Amerikában az esélyegyenlőség jobban megvalósul, mint Magyarországon – mondta Vera. – Az iskolában megkapunk minden lehetőséget, hogy megkönnyítsék a helyzetünket és hozzáférjünk mi is a tananyaghoz. Az iskolai rendszer részben tetszik, részben nem. Gyakorlatiasabb, több a projektmunka, vannak feladatok, ahol leírhatjuk a véleményünket, és nem várnak el annyi lexikális tudást. Például nem kérdeznek rá fogalmakra, hanem úgy teszik fel a kérdést, hogy gondolkodnunk kell inkább a válaszon, mint a bemagolt tananyagot szó szerint visszaadni – mondta a lány. – A diákok viszont kevésbé nyitottak és több időbe telik feloldódniuk, mint amit az Andrássyban tapasztaltam. Ott azonnal volt padtársam, aki segített teremről teremre vándorolni és lassanként a többi osztálytársam is felbátorodott. Persze ez két félről szól. Eleve a hallássérülésem akadályoz a gördülékeny kommunikációban, másrészt a nyelvi nehézségek is közrejátszanak. Nem is tudok bekapcsolódni a beszélgetésekbe, ha már többen vannak, de ez magyarul is probléma lenne. Végül aztán mindig minden megoldódik.
Vera június végén jön haza Magyarországra, miután véget ér a suli. Utána itthon elvégzi az utolsó évet és érettségizik. Jogot szeretne tanulni az egyetemen, hogy kiállhasson az esélyegyenlőség mellett.
Fekete Kata
