Budapest után az első vidéki helyszínen, Gyulán indult el az a Pető Prémium Pont, ahol a világhírű módszerrel segítenek az idegrendszeri sérüléssel élő gyermekek korai fejlesztésében. A 7. Tv Aktuális című műsorában Natkay Ilona, megbízott igazgatóval beszélgetett erről Zsíros András műsorvezető.
– Tisztázzuk először is a fogalmakat. Mit jelent pontosan a konduktív fejlesztés?
– A konduktív fejlesztés, vagy konduktív pedagógia Pető András orvos-pedagógus nevéhez köthető, aki a múlt században a '40-es években hozta létre ezt a módszert. Az volt a célja, hogy elsősorban központi idegrendszeri, illetve perifériás idegrendszeri sérült gyerekeket és felnőtteket fejlesszen és tanítson vele. Alapgondolata szerint az idegrendszer, amely vagy a születés körül, vagy pedig valamilyen szerzett sérülés következtében károsodik, olyan tartalékokkal rendelkezik, amely tartalékok tanulás vagy újratanulás útján mozgósíthatók. Tulajdonképpen ezért pedagógiai módszer a konduktív fejlesztés, konduktív nevelés, vagy Pető-módszer, mert gyakorlatilag tanítjuk, újratanítjuk a kiesett funkciókat. A konduktív szó a latin rávezetés kifejezésből ered, tehát egy pedagógiai rávezető tevékenységet folytatnak a kollegák.
– Azelőtt ezekkel a gyerekekkel nem tudtak foglalkozni a szakemberek, lemondtak róluk?
– Amikor Pető elkezdte fejleszteni a módszerét, akkor a társadalom egészen máshogy viszonyult a sérültekhez. Jellemzően kevésbé kerültek előtérbe. Nagyon sokan otthon maradtak, otthon élték a négy fal között az életüket. Gyógytornával fejlesztették őket, ami jelenleg is nagyon hatékony módszer, és ebből a gyógytorna irányból gondolta Pető, hogy pedagógiai alapokkal talán komplexebb fejlesztést tud elérni.
– Mit lehet elérni? Milyen állapotból meddig lehet fejleszteni egy gyermeket ezzel a módszerrel?
– Erre nincs forgatókönyv, de nagyon sok feltétel befolyásolja az eredményt. Alapvetően nagyon fontos, hogy honnan indulunk. Tehát a sérülés mértéke az erősen meghatározza a végeredményt és a fejlesztési lehetőségeket. Egyértelműen egy enyhébben sérülttel könnyebben lehet olyan állapotot elérni, ahol már szinte nem is látszik, hogy valamilyen sérülésből indultunk ki. Egy nagyon-nagyon súlyos sérült kisgyerek pedig valószínűleg egész életében valamilyen formában látható nyomait fogja viselni az állapotának. Azon túl, hogy nagyon fontos szempont a sérülés mértéke, a környezet erősen befolyásolja, hogy hova tudunk kilyukadni. A konduktorok és a pedagógusok mindent megtesznek, de mivel ez egy olyan módszer, ami a társadalomba próbálja integrálni a sérülteket, ezért a társadalom összes résztvevője, a család, a pedagógusok mind nagy szerepet játszanak abban, hogy milyen eredményeket tudunk elérni.
– Miben tud segíteni ilyenkor a környezet, a család?
– Tekintve, hogy ez egy nagyon komplex fejlesztőmódszer, ahol a különböző foglalkozásokon, mind mozgásos, mind beszéd, mind mentális, mind szocializációs fejlesztés történik. A siker kulcsa az, hogy a konduktív fejlesztési programokon megtanult készségeket hogyan lehet alkalmazni a mindennapokban. Hogy a mindennapokban való alkalmazás megvalósuljon, abban a környezet kulcsszerepet játszik. Mennyire nyitottak, mennyire fogékonyak arra, hogy a sérült mit tud egyébként önállóan megtenni. Ha nagyon túlsegítik, akkor egyértelmű, hogy az önállósodási törekvéseiket akadályozzák. Ha nem segítik előrelépni, akkor viszont megreked egy szinten. Azt szoktam mondani, hogy bár látszólag a mi neveltjeink a gyerekek, valójában a felnőttek, a szülők, a család ugyanolyan fontos páciensei a konduktív pedagógiának, mint maguk a sérültek.
– Nem beszélve arról, hogyha jól tudom, akkor maga a módszer nem csak gyermekeken alkalmazható. Milyen betegségeket lehet még kezelni vele?
– Felnőttkori szerzett idegrendszeri sérülésekkel foglalkozunk, és elsősorban a stroke utáni állapotokkal, Parkinson szindrómával, szklerózis multiplexszel.
– Milyen eredményekkel lehet kezelni az ilyen betegeket?
– Itt is ugyanazt tudom elmondani, mint a gyerekeknél. Fontos a sérültek aktivitása; nagyon nagyban függ az eredmény attól, hogy mennyire alkalmazza az érintett a tanultakat. Stagnáló vagy javuló állapotokat lehet elérni. Tehát akár évtizedekkel is meghosszabbítható a pozitív, jó kilátású életminőség.
– Külföldön is sikerült erre a módszerre felhívni rá a figyelmet?
– Igen, számos külföldi országban jelen vagyunk ebben a pillanatban is, és nagyon sok országból, több kontinensről érkeznek hozzánk mind felnőttek, mind gyerekek.
– A terjeszkedésnek most már belföldön is van nyoma, hiszen eddig csak Budapesten volt elérhető intézményi keretek között a módszer. Most az első vidéki helyszín Gyula, az ország egyik végvára, hogy stílszerű legyek. Miért fontos, hogy ezen a távoli ponton is létesült egy ilyen intézmény?
– A Semmelweis Egyetem Kiemelt Konduktív Pedagógiai Szolgáltatások Központjának az volt a célja a Pető Pont létesítésével, illetve alapvetően ezekkel a decentralizációs programokkal, hogy olyanok számára is elérhetővé tegye a módszert, akik egyébként nem tudnak Budapestre utazni, Budapestre költözni azért, hogy igénybe vehessék ezt a fejlesztést.
– Tervezik, hogy további vidéki helyszíneken is létesítenek majd ilyen pontokat?
– Igen, főleg a gyulai sikerekre alapozva, igen.
– Mekkora igény van erre területileg? Az ország minden részében vannak olyan sérültek, akik jó hasznát veszik egy ilyen intézménynek, vagy vannak foltok?
– Kevesen vannak, akik nem ismernek olyan felnőttet vagy gyermeket, aki idegrendszeri sérüléssel él. Az idősek körében sajnos egyre inkább terjed a stroke, de a Parkinson, és a szklerózis multiplex is. Koraszülött gyerekek is élnek körülöttünk. Úgyhogy gyakorlatilag az egész országot be tudjuk fedni.
– A gyulai Pető Pont indulása egy különleges eseménnyel is felhívta magára a figyelmet. Egy nyári tábor zajlott. Mitől különleges egy ilyen Pető tábor?
– Ezúttal Gyulán egy kéthetes tábort szerveztünk, ahol két kolléga fogadta a jelentkező gyerekeket, szám szerint nyolcan vesznek részt a programban. Az volt a célunk, hogy a gyulai gyerekeket is bevonjuk a konduktív fejlesztésbe, és azok a szülők, akik sérült gyerekeket nevelnek, találjanak egymással egy közös pontot, ismerkedjenek egymással, tudjanak kommunikálni a közös problémáiktól, tudjanak egymásnak tanácsot adni. Délelőtt 9 órától délután 3 óráig a gyerekek egy intenzív, komplex pedagógiai fejlesztésen vesznek részt a táborban, a szülők pedig kimozdulnak egy kicsit a saját otthoni problémájukból, új családokkal ismerkednek meg, új kapcsolatokat építenek, Gyulán nagyon szép a környezet, nagyon jó és nagyon inspiráló programot állítottak össze a kollégák. Igyekeznek a nyári programokat is bevonni, tehát közvetlen konduktív programokon kívül még kisvonatoznak, kutyákkal találkoznak, fürdenek. Igazi nyári élményt próbálnak nyújtani a családoknak, úgyhogy mindenki nagyon pozitívan nyilatkozik. Nagyon szeretnék, hogyha lenne ennek folytatása.
– Mekkora érdeklődés előzte meg a programot?
– Gyakorlatilag ennél sokkal többen még nem jelentkeztek, de viszonylag rövid idő volt a szervezésre, sajnos. Talán ez így jó is, merthogy egy-két kivétellel mindenkit föl tudtunk venni. Talán legközelebb, amikor majd hosszabb távú előkészítésekre lesz lehetőségünk, akkor nagyobb létszámot tudunk fogadni. Bár a fizikai kapacitásunk Gyulán egyelőre korlátozott.
