A szerkesztőségünknek eljuttatott szöveget az alábbiakban módosítás nélkül adjuk közre.
„Az életnek az a hivatása, hogy életben tartsa más emberek életét”
Természet szerint élni azt jelenti, írja Heller Ágnes, hogy számot vetünk saját halálunk elkerülhetetlenségével. (...) A halál ugyanis „kívül van az emberi életen; az embernek számot kell vetnie a halállal, mint létezővel, de egyetlen tettét sem motiválhatja.” Mind ez által, a halál elkerülhetetlenségének tudata, nem téríthet le bennünk az értelmes élet keresésének útjáról. Heller Ágnes hű volt ehhez a életelvhez. Filozófiájában az életszeretet, mellette a szabadság és a felelősség jelentették a modern világ, az értelmes élet alapértékeit. Úgy szólván mindenhez köze volt , ami az emberrel kapcsolatos. Jó magyarként a tudomány zászlaját olyan magasra emelte, hogy azt határainkon túl is meglátták.
A gyász óráin fellapoztam életrajzi regényét, és rátaláltam azokra a sorokra, melyek a múltból egy szívszorító történetet idéznek fel: „ Megpróbáltam elfelejteni a traumát, írja, hogy egy tizennégy-tizenöt éves lánynak majd mindenkijét, aki az életében fontos, azt kilenc hónap alatt mind megölték. Az apámat és azokat a fiúkat, akiket én akkor mint társaságot a legjobban szerettem. (...) Egy fiatal gyerek,/ Bihari Gyuri/ akit 1944 telén, tizenhat éves korában, amikor lement a rejtekéből az utcára, hogy az éhező barátjának kenyeret szerezzen, a razziázó nyilasok Budapesten, a Liszt Ferenc téren megöltek. Ez nem mehet feledésbe(…) Azt akartam, hogy éljen, hogy életben maradjon.(...) Azért maradtam életben, hogy rajtam keresztül az apám és ő is életben maradjon”. Ez a trauma, a holokauszttal együtt, Heller Ágnes filozófiájának meghatározó motívum lett.
Néhány napja jött a megrendítő hír. A halál elkerülhetetlensége bizonyossá vált: Heller Ágnes lényének tündöklő fényei, az általa nagyon kedvelt magyar tenger türkizében kihunytak. A tudomány égi palástján egy csillaggal kevesebb hinti már sugarát létidőnkre . A világhírű humanista tudóst tisztelői sokaságának emlékezete, és műveinek értékes kincsei tovább éltetik. Mert, ahogy írta: „Az életnek az a hivatása, hogy életben tartsa más emberek életét, akik meghaltak.”... Heller Ágnes neve nem szitál el a századokban!
