Balázzsal a vetítés előtt, tegeződve beszélgettem.
– Amikor megnéztem a mozi rövidebb trailerét (lásd második videónkat), és megláttam, hogy milyen remek basszusgitáros vagy, majdnem abba az irányba vittem a beszélgetést.
– Rendben. Eredetileg jazz-basszusgitár előadóművész, zeneszerző vagyok, 20 évig ebből éltem.
(Balázs a Sebes Körösben – Fotó: Furák Károly)
– Á… ezt nem szabad folytatni, mert kikapok a szerkesztőtől. Inkább most az érdekelne, hogy miképp sikerült olyan felvételeket készítened, hogy mondhatni észre sem vett az állatvilág?
– Többféle módszerrel. Egyfelől el kell rejtőzni, másfelől a kamerát otthagyom a kérdéses terepen. Illetve megpróbálok tudati úton láthatatlanná válni, azaz beleolvadok a természetbe. Általában a Chicago című darabból Roxie Hart férjét, Mr. Celofánt hozom fel példaként, aki azt énekli, hogy őt senki sem veszi észre, olyan, mint a celofán, átlátszó. És ha valami ilyesmi állapotot sikerül elérnem, akkor valahogy megy. Sokszor körém gyűlnek az állatok. Nyilván a félénkebb állatokkal szemben nem árt egy álcaruha vagy egy lessátor.
– A film tulajdonképpen a vizes veszteségeinkről, egyre inkább csökkenő víziállományunkról mesél.
– Igazából mi csökkentettük le az állóvizek mennyiségét, még pedig azzal, hogy a hegyi vizeket nem hagyjuk itt megállni, hanem a vízügy által gyorsan levezetjük a tengerbe. Most már a Kárpát-medencéből sokkal több víz folyik ki egy adott év alatt, mint amennyi befolyik. Pedig ez régebben nem így volt. Léteztek olyan vizes élőhelyek, mint itt a Sárrét, amelyek megfogták az ingadozó kisebb, közepes vízhozamú folyóvizeket, mint amilyenek a Körösök. Néha előfordul, hogy kevés víz érkezik, azt a keveset is szétlocsolják a mezőgazdászok, és nem marad tartalék.
***
Címünk a trailer utolsó mondatát idézi:
A rövidebb változatban pedig Balázs basszusozik:
