Teljes eurázsiai elterjedési területének a legnyugatibb pontját nálunk éri el a faj. A virágzása igen látványos, a növény egy méter magas virághajtású lilás virágzata bókol, innen kapta a nevét is.
Az Orosháza mellett fekvő Tatársáncon, az alig több mint félhektáros, fokozottan védett területen mintegy 180-200 tő kónya zsálya (bókoló zsálya) található. Az ősgyepen e növény a gumós macskaherével, a csuklyás ibolyával, a sarlós gamandorral, a tavaszi hériccsel és a selymes boglárkával együtt fordul elő.
Az, hogy az i.e. V-VIII. század között épült kettős sáncrendszeren fennmaradtak ezek az ősgyepek, elsősorban a domborzati viszonyoknak köszönhető. A viszonylag kis területen ugyanis jelentős, öt métert is elérő szintkülönbségek vannak, ezért nem vonták be azt a mezőgazdasági művelésbe.
A Tatársánc bekerített, fokozottan védett részén kívül, a pufferterületen is vannak magvetéssel szaporított kónya zsálya állományok, itt a tövek száma megközelíti az ezret. A növények egy része már május elején virágzáshoz közeli, bimbós állapotban volt, május 9-én pedig már 17 virágzó tövet számoltak.
A Tatársáncon a kaszálásokat meghatározott ütemterv alapján, csak a kónya zsálya magszórása után kezdik el. A természetvédelmi kezelés során arra törekednek, hogy minél változatosabb, mozaikosabb legyen ez a terület. Így kedvező élőhelyet tudnak biztosítani az ősgyepet alkotó növények és a rovarok számára egyaránt.
A kónya zsályának a Dél-Tiszántúlon még egy helyszínen, Kondoros határában is van természetes állománya. Ezen kívül telepített állomány található még az Ecsegfalva melletti Ördögsáncon, valamint a Csanádi pusztákhoz tartozó Királyhegyesi-pusztán.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
