Varga Anikó húsz éven át portrérajzolóként alkotott, négy évvel ezelőtt azonban elvesztette édesanyját, aki rendkívül fontos szerepet töltött be az életében, napi kapcsolatban álltak egymással. Az alkotó a gyász időszakában egy napon az udvaron sétált, amikor megpillantott egy farönköt. Ágvágó fűrésszel kezdett dolgozni a faanyagon, amelyből végül egy maci formája rajzolódott ki.
– A kirajzolódó forma nagyon tetszett, újra tudtam nevetni. A második munkám egy integető mókus volt. Úgy éreztem, mintha édesanyámnak integetnék, és ekkor értettem meg, hogy el kell őt engednem. Véleményem szerint mindig két út van: vagy összeomlok, vagy felállok, megrázom magam, és megyek tovább, ki a műhelybe. Én az utóbbit választottam. A gyász feldolgozásában nagyon sokat segített a faragás – fogalmazott.
– Közel áll hozzám a természet, különösen a nagymacskák világa. Oroszlánt is faragtam, mert úgy éreztem, olyan erős vagyok. Ez az alkotófolyamat rendkívül nagy figyelmet és pontosságot igényel, hiszen a láncfűrész, a flex és a csiszoló nem játék. Faragás közben sok minden alakíthat a formán, ehhez folyamatosan igazodni kell. Négy év alatt több mint száz alkotás került ki a kezeim közül, de igyekszem folyamatosan fejlődni az eszközhasználat és a technika terén is – tette hozzá Varga Anikó.
A fafaragó arról is beszélt, hogy alkotásait többnyire megrendelésre készíti, ugyanakkor nem üzleti céllal vágott bele ebbe a tevékenységbe.
Az összeállítást Ferenczy Ildikó, az alkotó jó barátja nyitotta meg. Mint mondta, Varga Anikóval együtt kezdték el a portrérajzolást, amikor még a szén volt az eszköz, az alkotás helye pedig a papír.
– A művek megtekintésekor mindenképpen érdemes odafigyelni arra, milyen kapcsolat van a természet és közöttünk. A természet nyugalmat és közelséget ad, ezt pedig másban is fontos megtalálni. Nagyon kedvelem Anikó alkotásait, és azt is láthattam, hogyan formálódik egy-egy mű – osztotta meg.
A kiállítás augusztus 28-ig tekinthető meg a Tájvízházban.
Galéria
