Mai történetünknek szomorú az aktualitása. Kedden hajnalban az autósport talán legnagyobb alakja távozott az élők sorából. Niki Lauda volt az ember, aki túlélt egy túlélhetetlennek hitt balesetet, visszatért a versenypályára, és újra bajnok tudott lenni. A háromszoros világbajnok osztrák legenda, aki mindent megtagadott és iszonyú küzdelmeket vívott pályafutása folyamán, azonban a Forma-1 egyik legnagyobb harcosa elvesztette élete utolsó csatáját, hetvenéves korában elhunyt. A behir.hu napi rovatában a sportemberre emlékezünk. Tartsanak velünk!
„Annak, aki belenézett a pokolba, mindenről lehet véleménye.”
Andreas Nikolaus Lauda 1949. február 22.-én született Bécsben. Jómódú családban nevelkedett, apai nagyapja, Hans Lauda igen tehetséges üzletember volt.
Első autója, egy Volkswagen Bogár volt, amit 15 évesen vásárolt, zsebpénzéből. Az autó ára több volt, mint a rendelkezésre álló összeg, így az iskolai szünetekben teherautó-kísérőként dolgozott, hogy törleszteni tudja adósságát.
Családja tiltakozása ellenére abbahagyta a tanulmányait és versenyezni kezdett.
Első alkalommal19 évesen, 1968-ban, egy hegyi futamokon állt rajthoz. Első versenyén második lett, a másodikon már első helyezést szerzett. Bár vagyonos családja nem támogatta – pályafutása kezdetén ezért hitelekből volt kénytelen finanszírozni a versenyzést is– hamar megjöttek az eredmények. 1972-ben brit Formula 2-es bajnoki címet szerzett.
„Unom, hogy csak körbe-körbe autókázunk”
A következő évben lehetőséget kapott a Formula–1-ben is és felváltva indult a két sorozatban. Hazájában állhatott először rajthoz az 1971-es osztrák nagydíjon, ahol utolsó előttinek kvalifikálta magát az időmérő edzésen, és hamarosan feladni kényszerült a versenyt. A szezon katasztrofálisan sikerült, nem szerzett pontot, és csak a 23. helyen végzett a pontversenyben, így újabb banki hitelhez folyamodott és helyet vásárolt a BRM istállónál.
1973-ban egy BMW Coupéval megnyerte a nürburgringi 24 órás versenyt, amikor pedig a belga nagydíjon az ötödik helyen végzett, és megszerezte első két pontját, Louis Stanley csapatfőnök fizetést ajánlott neki.
Az áttörést 1974 hozta meg, amikor bekerült a Ferrari csapathoz – itt kapott először komoly fizetést a versenyzésért. Meg is hálálta Enzo Ferrari bizalmát. ugyanis még abban az évben két futamgyőzelmet szerzett, 1975-ben pedig már a világbajnoki címet is megszerezte.
1976-ot a legnagyobb esélyesként kezdhette, de augusztusban, az akkor még bő 22 kilométer hosszú Nürburgringen súlyos balesetet szenvedett. Az autója kigyulladt, és csak az utána érkező versenyzőknek köszönhető, hogy ott és akkor nem lelte halálát.
Súlyos égési sérüléseket szenvedett, amelyeknek a nyomait egész hátralevő életében magán viselte. Ennek ellenére csupán két futamot hagyott ki, és a világbajnoki címért is versenyben maradt a legutolsó futamig.
Az 1970-es években Niki mellett az angol James Hunt volt az autóverseny fenegyereke. Kettejük őrült csatáját mutatja be a 2013-as, nagyszerű Hajsza a győzelemért című mozifilm, melyben Laudát Daniel Brühl alakítja egészen kiválóan.
Hősünk 1977-ben úgy szerezte vissza a világbajnokságot, hogy az év utolsó két futamán már rajthoz sem állt.
Niki a következő évtől már a Brabam-Alfa Romeo színeiben versenyzett, de itt az autók megbízhatósági problémái miatt a bajnoki címnek már a közelébe sem jutott, bár amikor befejezte a versenyeket, minden esetben pontot szerzett.
Az 1979-es év még rosszabb volt, összesen két versenyen jutott el a célig, így visszavonult, és saját légitársaságának üzleti fejlesztésére koncentrált.
Formula 1-es pályafutását 1982 és 1985 között a McLarennél folytatta, ahol 1984-ben harmadszor is világbajnok lett.
1985-ben, utolsó F1-es évében már csak egy győzelem jutott neki, így másodszor is, immár végleg befejezte.
Aktív versenyzői pályafutását egészen elképesztő számokkal - 171 futamot követően 24 futamgyőzelemmel, 54 dobogós helyezéssel és 420,5 világbajnoki ponttal - zárta.
„Én okkal vagyok ronda, az emberek többsége nem”
Hiába értek véget az aktív évek, az autóversenyzéstől soha nem szakadt el, tanácsadóként alkalmazták a Ferrarinál és a Jaguarnál, 2012-től pedig a Mercedes gyári csapatának elnöke volt. Emellett az idők során három légitársaságot is alapított. A Lauda Airt 1979 és 1999 között vezette, majd 2003-tól 2011-ig Niki, végül 2016-tól LaudaMotion néven üzemeltetett saját tulajdonú légitársaságot.
Niki 1996- tól a német RTL televízió Formula 1-es szakkommentátoraként is tevékenykedett.
„Feladni? Az valami olyasmi, amit egy Lauda sohasem tesz”
Hősünk 1976-ban – még a baleset előtt - vette feleségül Marlene Knaust, akitől két fia született, Mathias 1981-ben, aki édesapjához hasonlóan autóversenyző lett, másik fia Lukas pedig Mathias menedzsereként tevékenykedett. A házaspár 1991-ben elvált. Harmadik fia, Christoph házasságon kívüli kapcsolatból született.
2008-ban a 30 évvel fiatalabb Birgit Wetzingert vette feleségül, aki stewardess volt Noki légitársaságánál. Birgit 2009 szeptemberében adott életet ikergyermekeiknek, egy kisfiúnak és egy kislánynak.
Hősünk egészségével, részint a balesete következtében régóta voltak problémák. 1997-ben az öccsétől kapott új vesét, később pedig Birgittől. Állapota azonban tavaly vált igazán aggasztóvá. Augusztusban tüdőátültetésen esett át, amiből látszólag felépült, de 2019 elején egy influenza-fertőzés következtében újra kórházba került. Állítólag a vesefunkciói is leálltak az utóbbi hetekben. Egy svájci klinikán, családja körében, álmában érte a halál kedden hajnalban.
Köszönjük Niki!
Nyugodj békében!
(A fejezetcímeket Niki Laudától kölcsönöztük.)
