A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. május 6-án megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy Kiváló Dolgozó buszsofőrrel készült interjú, egy betétkönyveket népszerűsítő jegyzet, továbbá a békéscsabai sportiskola toborzójáról készült beszámoló kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Huszonnyolc év a volánnál
"A 8-as számú AKOV orosházi üzemegysége MAVAUT részlegének 31 autóbusza van, és 47 gépkocsivezetőt foglakoztat. A közelmúltban az Élüzemavató ünnepségen négy buszvezető kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést.
A Kiváló Dolgozók egyike Szász Béla. Negyvenöt-ötven év közötti, gyors mozgású, határozott ember. Járműve a GC 09-41-es rendszámú autóbusz. A vezetőülés melletti motorháztetőn háziszőttes és csipketerítő, rajta váza virággal, fent kis nemzetiszínű zászló. Mind árulkodik valamiről, az előbbiek a kocsi gazdájának rendszeretetéről, az utóbbi pedig a gyakori rendkívüli küldetésekről.
– Pontosan emlékszem, 1941. szeptember 15-én tettem le a vizsgát - mondja azoknak az embereknek a precízségével, akiket erre a munkájuk tanított meg - és azóta vezetek. A felszabadulás után évekig a fővárosban dolgoztam, beutaztam Pestet, Budát. 1956-ban kerültem a 8-as AKÖV-höz.
Attól kezdve ő meg az autóbusz együtt vannak. Tizenkét évig dolgozott Békéscsabán, eközben részt vett az orosházi, a vésztői és a békési járatok megindításánál. Pontosan emlékszik az első orosházi járatra: 1959. március 1-én 4 óra 50-kor indult a Kossuth-szobor elől az első helyi járattal az Új Élet Tsz-be. Hét éve ül a különjárat feliratú busz volánja mögött, és 1964 óta jár kirándulókkal külföldre is. Ezért hát a kocsiban a nemzetiszínű zászló.
- Mindig a távolsági utakat szerettem. Nyolc és fél évig vezettem egy IKARUSZ 31-est, úgy szerettem azt a kocsit, hogy még most is fáj egy kicsit a szívem érte. Bejártam vele jóformán az egész országot, voltam a szomszédos államokban. Emlékezetes út? Tavalyelőtt, május 1-én Varsóba vittem egy IBUSZ-csoportot, és itt találkoztam a lengyel állam vezetőivel.
Gyakran nemcsak az autóbuszt kormányozza, hanem a kirándulócsoport vezetőjének is segít, hiszen sokfelé már többször is járt, ismeri a tájat, a nevezetességeket, eligazodik a nagyvárosokban. Hogy mit csinál a holt szezonban, ha nincsenek IBUSZ-túrák, üzemi, iskolai, autóbusz-kirándulások?
Ilyenkor besegít orosházi kollégáinak, hol az egyik, hol a másik járaton helyettesíti a szabadnapos vagy szabadságos vezetőt.
- Nagyon szeretek vezetni, bár nem valami könnyű ez a mesterség. Itt az ember közvetlenül felelősséggel tartozik másakért. Erről nekünk egy percig sem szabad megfeledkezni. Persze mindig akad, aki felelőtlen, és ezzel másokat is a bajba sodor, ezt én sajnos a saját bőrömön tapasztaltam.
Azt a néhány percet, ami csaknem tragédiát okozott nem lehet elfelejteni.
- 1960. augusztus 16-án este történt az eset Gyopárosra menet a sorompóval ellátott vasúti átjárónál. Az út szabad volt de természetesen lassítottam a sínek előtt Hirtelen balról gyenge fény közeledett - a szentesi vonat... és a sorompót nem zárták le...
Mire felfogta a helyzetet, ösztönösen már fékezett is és a vonat elrobogott előttük. A buszban 60 szórakozni induló ember döbbenten hallgatott, a sofőr keze pedig még sokáig remegett a volánon. Hatvan ember, ő, és a jármű épségben maradt...
Szász Béla most harmadszor kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést és a Balesetmentes közlekedésért plakett ezüst és bronz fokozatának tulajdonosa. Lassan 28 éve ül a volánnál, ki tudja hány ezer kilométert tett meg, hányszor utazhatta volna körül az Egyenlítőt. De ö arra is büszke, hogy a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium legközelebbi kirándulásukhoz is őt kérte „pilótának”, és Szarvasról is olyan levelet kapott, amelyben arról írnak, hogy ismét vele szeretnének utat tenni.
Búcsúzáskor még valamire felhívja a figyelmem. A kocsi jobb sarkában egy Fradi-zászló. Mondja, hogy azt se felejtsem ki. Hiába, így kerek a világ. Egy ember világa is.
Tóth Ibolya
Mai kommentár: Tóth Ibolya Újságíró nevével ezidáig nem találkoztunk a Békés Megyei Népújság hasábjain. Remek bemutatkozó anyag a Kiváló Dolgozó érdemrenddel kitüntetett Szász Béla autóbuszvezetőről. A riportból gyönyörűen kirajzolódik a világot bejáró kisember világa, aki háziszőttessel, csipketerítővel. vázában virággal és Fradi- zászlóval teremt magának otthont a volán mögött. A bemutatkozó újságíró dicsőségére legyen mondva, ahogy kimagyarázza a nemzeti színű zászló jelenlétét a buszvezető mikrovilágában.
A tettes ismeretlen
Mindig mosolygunk, amikor a Tv Hirdető műsorában a közkedvelt Alfonzó „meglép” a százassal és betétkönyvben hozza vissza kiabáló tulajdonosának azzal az intelemmel, hogy „felesleges százasoknak, takarékban a helye”.
A mosoly azonban csak a jelenetnek szólhat, mert a tanács nagyon bölcs, bár mindenki megfogadná, aki megtakarított pénzzel rendelkezik. Sajnos, azonban még mindig vannak emberek, akik - ki tudja milyen okból - otthon dugdossák forintjaikat. A rejtekhely legtöbbször a nyitott vagy egyszerű zárás szekrény, amelyben a fehérnemű közé vagy valamelyik beakasztott ruhadarab zsebébe teszik a pénzt.
A dugdosás lélektanában azonban a besurranó tolvajok is otthon vannak, amit bizonyít az a tény, hogy a békési járásban is jónéhány személy ütheti bottal az ismeretlen tettesek nyomát, és kezdhetik elölről a takarékoskodást. Verejtékkel szerzett súlyos ezrek, tízezrek tűntek el úgy, hogy a kárvallottaknak szinte semmi reményük nincs egyetlen forintjuk viszontlátására.
Hangsúlyozni kívánom, hogy a bűnüldöző szervek nem tehetnek erről! Hogy miért? Mert a károsultak sokszor csak napok, sőt hetek múlva veszik észre a pénz eltűnését, utána még a családtagok egymást gyanúsítgatják és csak ezután jelentik a BM-szerveknek.
Természetesen előbb még felforgatják az egész lakást a pénz után, amivel végképp eltüntetnek minden használható nyomot. Ilyen előzmények után ne is csodálkozzon senki, ha a felderítés többször eredménytelen, a tettes személye ismeretlen marad.
És ráadásul nem egy családban a gyanú sötét árnyéka is ott maradt a szívekben: hátha a család valamelyik tagja volt? De melyik? Milyenné vált az a családi közösség, ahol ilyen gondolatokkal terhelten kell élni? Konkrét esetről is tudunk, amikor az egyik károsultnál a gyanúsítgatás családi verekedést eredményezett. A fiú baráti névnapról kicsit kapatosan ment haza, és az apa a kisszéken kívül azt vágta a fejéhez, hogy ő lopta el a pénzt, abból ivott. Azóta nem beszélnek egymással. Apa és fiú. Szomorú eset, mint ahogyan az is, hogy egy másik károsultnál öngyilkossági kísérletre is sor került a pénz eltűnése miatt.
Az pedig egyszerűen hihetetlen, hogy a szinte mindem fillért fogához verő, tervszerűen takarékoskodó ember nem is gondol arra, hogy a betétkönyvben levő pénze kamatozik is, tehát nemcsak biztos helyen van, hanem összegében is növekedik. Az egyik károsulttól 60 ezer forintot emeltek el a szekrényből, amely összeg tartós betét esetén egy év alatt 3 ezer forintot „hozott” volna. A kezét sem kellett volna felemelni érte, pedig ennyi pénzért nagyon sok ember két egész hónapon keresztül dolgozik!
E néhány konkrétum összegezése is szomorú eredményt mutat. A bűnüldöző szervek munkájának szaporítása, füstbe ment emberi tervek, a bizalmatlanság fojtogató légköre a családban, öngyilkossági gondolatok és kísérletek, jelentős kamat-összegektől való elesés... Es mindezek oka? Az emberi bizalmatlanság a biztonságban, a hitetlenség abban, hogy a betétek bármikori visszafizetéséért a nép állama szavatol!"
O. Kovács István
Mai kommentár: Egy újabb újonc a megyei pártlapban O. Kovács István személyében, aki egy jegyzettel tette le névjegyét az újságolvasók reggeli kávéja mellé. A Kádár János nevével jelölt rendszer egyetlen, az egyszerű munkásember számára is elérhető megtakarítási formája a takarékbetétkönyv volt. Az Népköztársaságban az Országos Takarékpénztár sokáig az egyetlen pénzpiaci megtakarítási formát nyújtotta a tanárnőnek és a gyári munkásnak egyaránt. Így a kor kisemberei takarékkönyvekbe fektették a 10 forintokat, és aki megtehette, a 100 forintokat is, hogy a betétkönyv minél kövérebb legyen. Egy ilyen felvilágosító, vagy inkább kioktató jegyzet után pedig – nyilvánvalóan – mindenki felvesztve rohant az egyetlen pénzintézetbe takarékbetétkönyvet vásárolni. Vagy nem, és új rejtekhelyet keresett otthon.
Százhatvannyolc új sportiskolás
"Egy hónappal ezelőtt a postás bácsik meghívókat kézbesítettek azoknak az 1959-es születésű fiúknak, lányoknak, akik a békéscsabai általános iskolák testnevelési óráin, a különféle úttörő- és iskolai versenyeken tehetségükkel felhívták magukra a testnevelők, városi sportiskola szakembereinek figyelmét.
Kétszázötven-háromszáz tízéves leány és fiú kapott meghívót, akik közül csaknem kétszázan izgalomtól kipirult arccal meg is jelentek a Kórház utcai sporttelepen.
Pontban fél 3-kor kezdődött meg a Békéscsabai Városi Sportiskola felvételi vizsgája, ahol az ifjú „sportemberek” három versenyszámban: távolugrásban, kislabda dobásban, 60 m-es síkfutásban mutatták be tudásukat, majd az atléta-, kézilabda-, labdarúgó- és torna- szakosztály edzői előtt vizsgáztak e négy „szakma” legfontosabb tudnivalóiból.
A fiúk 80 százaléka labdarúgó akar lenni! Félix József tanár úr bizony alaposan megizzadt, amíg valamennyi jelölt mozgását megfigyelte. Az atléták, a kézilabdázók is elégedettek lehettek, hiszen mindkét szakosztályba félszáz kisfiú-kisleány jelentkezett. A tornánál tízéves korban már „tudni kell” egyet és mást. Éppen ezért örvendetes, hogy húsz olyan csemete jelentkezett, akik eddig még nem jártak a szakosztály „előkészítő edzéseire” sem.
A szülők, néhány nagypapa, nagymama Izgatottan nézték gyermekeik, unokáik mozgását. Nos, elégedettek lehetnek: az 1959-es születésű gyerekek közt nagyon sok ügyes kis nebulót figyelhettek meg a sportiskola edzői.
Természetesen ebből a felvételi vizsgából korai lenne még messzemenő következtetéseket levonni. Egy azonban bizonyos: ezúttal is feltűnt néhány nagyon tehetséges tízéves. Például Balogh Ági, az 1. számú általános iskola tanulója ragyogó távolugró eredményével, 3,63-as teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. Pelyva Miklós 46 m-t hajított kislabdával. Márton Kati 10,2-t futott 60 méteren, 3,10-et ugrott távolban és 26 méterre hajította el a kislabdát. Mondanunk sem kell, mindhármukat felvették a sportiskolába.
De nemcsak ők, hanem még 165-en lesznek tanulói, ifjú sportolói, s reméljük, hamarosan ügyes, szorgalmas versenyzői a Békéscsabai Városi Sportiskolának, ahol kitűnő szakemberek vezetése mellett sajátíthatják el az atlétika, a torna, a kézilabda, a labdarúgás technikáját, taktikáját.
Bízunk abban, Balogh Ági, Márton Kati, Pelyva Miklós és a többiek nevével sokszor találkozunk majd a versenyek tudósításaiban."
Mai kommentár: Remek életkép a 2019-ben, immár hatvanadik születésnapjukra készülő egykori ifjú sportolókról. A 1960-as években az uralkodó osztály figyelme már a sport terén már az utánpótlásra is kiterjedt. Életre hívták az országos sportiskolai hálózatot, mely előszobája volt azon tehetsége gyermekeknek, akik a későbbiekben egyesületekbe igazoltak és váltak kiváló sportolókká. A rendszer 1965-ben bevezette az úttörő-olimpiát, majd az egyetemi évek végéig tartó összefüggő versenyrendszert. A szisztéma jól működött, hiszen a magyar sport nagyszerű időszakát, egyik aranykorát szállították a sportiskolákból kikerült versenyzők.
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. május 6-ai Békés Megyei Népújság 5. oldalán jelent meg Az édesanyákat köszöntötték címmel.
A felvétel képaláírást is kapott: Május első vasárnapja mindig az édesanyáké. Őket köszönti ezen a napon, a gyermek és felnőtt egyaránt. Ebből az alkalomból kedves ünnepség színhelye volt szombaton, a kora délutáni órákban Békéscsabán, a Vilim utcai óvoda, ahol - mint annyi más helyen - verssel és virággal köszöntötték a kis óvodások az édesanyákat. Képünkön az anyákat köszöntő kicsinyek egy csoportját mutatjuk be.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
