A nap sztorija – Ez történt 1969. január 14-én, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. január 14-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma a gyulai Budrio-lakótelep átadásával kapcsolatos riportra, a békéscsabai Balassi Művelődési Ház egy vasárnap délutáni összejöveteléről szóló beszámolóra és néhány rövidhírre esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!

 

 

Mintha maguknak építették volna

“Gyula olaszországi testvérvárosa Budrio. Erről kapta nevét Gyulán, a vasútállomás melletti városrész, ahol a háromemeletes lakóépületek sora húzódik. Az OTP tervezett 120 lakásából 80 elkészült és nagyrészt már tulajdonosra talált. A néhány eladatlanra is van jelentkező, bár nem könnyű előteremteni a kétszobás lakások (158-185 ezer forint) ára után előírt 40-65 ezer forint előleget. Ha valaki többet fizet, természetesen előnyben részesül.

* * *

Gyula vonzó hely, fürdőváros és iparilag is fejlődik. Sokan járnak be naponta vidékről dolgozni, akik a városba kívánkoznak, hogy végleg itt telepedjenek le. Közülük szép számmal érdeklődnek az OTP-lakások iránt.

Senki sem szeret azonban zsákbamacskát venni. Vajon milyenek ezek a lakások? A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Budrió-telepen dolgozó brigádjai j az első kapavágástól kezdve arra törekedtek, hogy minőségileg kifogástalan munka kerüljön ki. a kezük alól. Hogy mennyire sikerült, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 21 milliós építkezésen a műszaki átadás-átvétel alapján értékben mindössze 8000 forintot tett ki a hiánypótlás. Az építők vállalták, hogy a rejtett hibák kijavítását a lakók beköltözése után is kötelességüknek tartják. Állták és állják most is a szavukat. Minden remény megvan arra, hogy elsők lesznek abban a versenyben, amelyet az OTP országosan hirdetett meg. Akkor pedig egy-egy lakás után 500 forint üti a markukat. Nyolcvan lakás után – tessék csak kiszámítaná – elég tekintélyes összegről van szó.

 

Egy közlekedő 1968-ból (forrás: facebook/Gyula a múltban)

 

* * *

Dr. Horváth Istvánnal, az OTP gyulai fiókjának a vezetőjével hiába keressük a Budrió-lakótelepen az építőket. Nincs már munkájuk itt. Elkészült az a két épület is, amelyet az OTP majd tavasszal ad át a lakóknak.

A közelben – az új kenyérgyár alapozási munkáinál – mégis sikerül rábukkannunk az építőkre. Dermesztő a hideg, de napközben kissé felmelegszik a levegő. Ki kell használni ezeket az órákat!

Döbák György művezetővel a felvonulási épület egyik szobájában találkozunk. Az asztalra kiterített tervrajzot tanulmányozza. Régi ismerősként üdvözöljük egymást.

– Csak nem az újságba akar írni rólunk? – mosolyodik el.

Talán van valami szégyellni valójuk? – kérdezem.

– Hát, az ember nem szereti, ha levetkőztetik.

Az OTP-lakásokkal kapcsolatban sem?

– No, azért igyekezetünk … Ha Horváth elvtárs is úgy igyekezne … – mondja és kacsint hozzá.

Horváth István nem érti mindjárt.

– Miért kellene igyekeznem?
– Személyi kölcsön kérelmet adtam be. Építkezni szeretnék.

Ez Dobák György sorsa. Százszámra építi a lakásokat, neki azonban nem jut belőle. Igénylést már beadott ugyan, de nincs sok reménye, hogy egyszer kap is. Így aztán ő épít majd családi házat magának. Ehhez 30 ezer forint áll rendelkezésére, amit még 10 ezer forint OTP-kölcsönnel akar megtoldani.

– Miért nem vásárol OTP-lakást? Talán attól fél, hogy leszakad? – élcelődöm vele, mert szedeti a tréfát.

– Ha lenne vagy 60 ezer forintom, szívesen vállalnám a „kockázatot” … Mert olyanok ezek a lakások, mintha magunknak építettük volna. Arra gondoltunk mindig: nem azért fizeti a tulajdonos a 150-180 ezer forintot, hogy kártyavárat kapjon.

– Az igyekezetüknek talán most majd meg is lesz a jutalma…

– Bevallom, engem nem a pénz hajtott. Nemrég tettem csak le a fándlit a kezemből, azelőtt brigádvezető voltam. Amit csináltunk, azért addig is sok elismerést kaptunk.

Dobák György, a Budrió-telepi építkezéseknél kezdettől fogva a művezető. Amikor dicséretről van szó, első helyre Fekete Károly betonozó, Hajkó János kőműves és Pallag Károly válaszfalazó brigádját teszi. Nem tud különbséget tenni közöttük, egyformán igyekezték. A szakipari részlegből Papp Ferenc festő, Szaó László vízvezeték szerelő, Botyánszki György gázszerelő és Hernádi Ferenc asztalos brigádja tett ki magáért.

Végül is megkérdeztem:

– Mit érez most, ha ránéz ezekre a szép házaikra?

Dobák György gondolkodás nélkül rávágja:

– Az istenit a világnak, hogy nekem nem jutott egy lakás belőle. Csak ennyi. írja meg!

És, hogy meggyőződjünk arról, hogy valóban elégedettek a lakók, meghívjuk Dobák Györgyöt is „lakásnézőbe”.

* * *

Takács István nyugdíjas a H/IV. épületben lakik. Csak a felesége van otthon, úgy gondoljuk azonban, ő is illetékes arra, hogy a véleményét elfogadjuk.

– Egyetlen baj volt: beázott a plafon a spájzban. De szóltunk Dobák Györgynek, azonnal kijavíttatta.

A vízvezeték szerelők nem vették észre a csövön levő hajszálrepedést, ennyi történt. Ezt pedig aligha lehet a rovásukra írni. Különben nagyon elégedettek a szép lakással Takácsék. A kertes lakásukat adták él, annak az árából vették. Soha nem cserélnék vissza.

– Az építők? Nagyon rendes emberek.

A H/V. épületben dr. Juhász Istvánhoz csengetünk be. Juhász Istvánné, a tulajdonos édesanyja nyit ajtót, aki maga is itt lakik.

Elragadtatással beszél a lakásról:

– Szép családi házunk volt a Kisvároson, de ezt három olyanért sem adnánk vissza.

Azt már Dobák Györgynek panaszolja, hogy a fáskamrában a Blokkfalba nem tudnak szeget beverni.

– Más hiba nincs? – kérdezem.

– Jaj, ne írja fel! Ez nem hiba! Minden kifogástalan. Nagyon szépen dolgoztak az emberek.

Búcsúzáskor Dobák György tréfálkozva visszaszól:

– Jövünk asszonyom a fúróval meg a tiplivel. Addig jelöljék meg, hogy hol akarnak szeget verni a falba.”

Pásztor Béla

 

Mai kommentár: Európa egyik legrégebbi testvérvárosi kapcsolata Gyula és Budrio között 1963-ig nyúlik vissza. Budrio 18 ezer lakosú olaszországi kisváros Bologna közelében, ahol a kölcsönösség jegyében park és utca is viseli Gyula városának nevét. A lakótelep ma, 50 év után is jellegzetes településrésze a fürdővárosnak. Pásztor Béla 1969-es, igazán remek beszámolója kiváló kórkép az akkori lakáshelyzetről, a lakásárakról, az átadás után is utolérhető kivitelezőről, a roppant elégedett lakástulajdonosokról és az összekacsintásról.

 

 

Hölgyek, hippik és „tinik“

Koktél ötkor – narancslével

“A csikorgó hideg után jólesik a meleg. A fülsiketítő zaj kevésbé. (Nekem legalábbis) Kiabálnom kel, hogy utat engedjenek a sokadalomban. A hangorkán erősödik, közelebb jutottam a zenekarhoz.

Nekihevült fiúk és lányok élvezik a muzsikát. Ugrál, topog, rángatózik ki-ki vérmérséklete szerint, de egy ütemre. Az asztalok mellett egyesek láthatóan unatkoznak, mások a partnert várják vagy fáradalmaikat pihenik. Előttük üvegekben narancslé.

A „Balassiban” vagyunk, vasárnap délután ötórai koktélon.

 

Az újonnan felépült Kisgazdák Háza 1929-ből (forrás: csabaihazak.blog.hu) 

Nyúlánk, szép kislány lejt el mellettünk. Amilyen hosszú szárú a csizmája, olyan rövid a szoknyája. Ügyet sem vetnek iá. Érdekes: hozzászokom a hangerőhöz. Voltaképpen szépen játszanak, melodikusán, pontos ritmusban és – fáradhatatlanul.

Lompos, hosszú hajú hippiket keresek. Elvétve akad csak a „közönség” között. A kislányok csinosak, rendesek, a fiúk nagy része nyakkendőben, zakóban.

Kissé megemelt hangerővel „társalgunk”.

– Nem, nincs nagy választásunk. A presszóban többet költenénk és kevesebbet táncolhatnánk – mondja Pista.

– A „Munkás” és a „Balassi” jöhet számításba. Az utóbbi mellett döntök, mert itt kevesebb a verekedés – magyarázza egy piros ruhás, törékeny kislány, Ilona.

Ha valaki nem tudná, a „Munkás”: az építők kultúrotthona.

– Igaz, ott lehet sört is inni – világosítanak fel -, s a teremben cigizni. Mégis a tánc a fontos.

– Azért itt is „hepajoznak” néha. Valamit tenni kéne ellene. Én csak azokat engedném be, akik rendesen öltözve jönnek – javasolja határozottan Zoltán, aki szakmunkás tanuló.

– Apafej, felfoghatnád végre, hogy nem a ruha teszi a polgárt! – vág közben izgatottan egy nyakkendős titán.

Hosszú haj, ápolatlan, hippi-utánzat csörtet végig közöttünk. Titánunk enyhe fintorral kommentálja:

– Ezt tanulta az anyukájától…

A fiatalok nevelésére terelem a szót:

– Véleményetek szerint mivel lehetne biztosítani a koktélok rendjét, a zavartalan, kulturált szórakozást?

– A törzstagokból kellene ügyeletes gárdát szervezni.

– És jó lenne egy klubszoba, ahol tv-t nézhetnénk meg cigizhetnénk is.

Elmondom, hogy a megyei művelődési ház kicsit „megelőzte” ezeket az ötleteket. Ez évi tervében éppen ilyesféle programpontok szerepelnek, amit a fiúk is javasoltak. Sőt. Filmvetítéssel, tréfás „illik, nem illik” jelenetekkel kívánja a koktélok programját változatosabbá varázsolni.
Péter az orrát fintorgatja:

– Táncolni akarunk, nem „nevelődni”.

Jutka azonban leinti:

– Éppen rád férne egy kis nevelés! A múltkor is szó nélkül elrángattál a partneremtől lekérés helyett. Különben szívesen néznénk egy-két jó kisfilmet is. Gusztávokat, például.

A Sigma ismét rázendít egy vérpezsdítő shake-re. Pillanatok alatt elillannak beszélgetőpartnereim, hogy a „szellemi tornát” ellensúlyozzák egy kis „fizikaival”.

Teenager-korú férfiú csapkodja be udvariatlanul egy ifjú hölgy előtt a lengőajtót. Rászólok. Dühösen morog, de azért előreengedi a lányt. A „hölgy” hálásan pillant rám, és visszaadja a kölcsönt: ő csapja be a fiú orra előtt az udvari ajtót.

Ilyen az ötórai a Balassiban, vasárnap. Némi észrevétlen „nevelés” azért elkelne itt-ott.”

Lipták Judit

 

Mai kommentár: Lipták Judit szociográfiai igényességű riportjának helyszíne a Balassi Művelődési Ház. Az épület története 90 esztendőre, 1929-ig nyúlik vissza. A Békéscsabai Kisgazdák Egylete ebben az évben építtette fel székházát az Irányi utca és a Luther utca sarkán, a korábbi, földszintes székház helyén. A tervpályázat nyertese, Bányai András békéscsabai építész neobarokk stílusú épületet tervezett, mely Lipták János vállalkozásában épült fel. Az írás szépen bemutatja a szórakozni vágyó ifjúság lehetőségeit, kilátásait 1969-ben, Békéscsabán. Táncolni akarunk, nem „nevelődni” – mondat mindent elárul a 2019-ben már a nyugdíjas vagy nyugdíjba készülő generáció 50 évvel ezelőtti életérzéséről. Élni akartak és nem a politikai elvárásoknak megfelelni.

 

 

Rövid hírek

“- A HUNGÁRIA BÉKÉS MEGYÉBEN. A Ki mit tud?-győztes Hungária zenekar ezen a héten Békés megyében koncertezik. A népszerű együttes Fenyvesi Gabi és Dévényi Tibor közreműködésével többek között Gyulán és Medgyesegyházán ad műsort.

– MAGYAR FILM SIKERE LONDONBAN. A londoni Academy moziban „Vörösök és fehérek” címmel csütörtök óta vetítik Jancsó Miklós: Csillagosok, katonák című filmjét. Csaknem valamennyi lap foglalkozik a bemutatóval. Sok kritikus méltatja azt a biztonságot és mesterségbeli tudást, amellyel Jancsó és operatőre: Somló Tamás a filmet készítette.

A Hungária 1969-ben. A kép bal oldalán Fenyő Miklós (forrás: rockbook.hu)

– KLUBÖSSZEJÖVETEL. Békéscsabán, a Fegyveres Erők Klubjában január 15-én 17 órakor tartja vezetőségi ülését a Nyugdíjasok Klubja.

– TANFOLYAM NŐKNEK. A nőtanács szakköreinek vezetői részére január 15-től 17-ig háromnapos tanfolyamot tart Békésen a járási nőtanács.

– KÖZLEKEDÉSI SZABADEGYETEM. Ma este Szeghalmon a Közlekedési Szabadegyetem foglalkozásán Molnár Imre őrnagy tart előadást az autóbuszok megállási kötelezettségéről, a menetirányváltoztatásról és a párhuzamos közlekedésről.

– CSATORNÁZÁS. A negyedik ötéves tervben Sarkadon jelentős összegeket fordítanak a csatornázásra. Külterületen mintegy 4 millió 500 ezer forint felhasználását tervezik belvízlevezető csatorna építésére, belterületen pedig 7 millió 500 ezer forintot szennyvízcsatornára. Ezenkívül kisebb-nagyobb összegeket fordítanak egyéb hasonló munkákra.

– TÁRSADALMI ÚTON. Kunágotán a KISZ és az úttörők közreműködésével több mint 200 méteres szakaszon elkészült a járda. A fiatalok a munkát olyan családok házai előtt végezték el, akik betegség vagy egyéb okok miatt nem tudtak részt venni a közös munkában. A társadalmi segítségadást a tanácstagok is szorgalmazták.

– VASÁRNAPI SZOLGÁLATOT TELJESÍT A KUKA. A Békéscsabai Köztisztasági Vállalat Kuka szemétszállítója a téli hónapokban vasárnap is szolgálatot teljesít, hogy a nagy hideg miatt jobban fűtött kazánokból, házakból kikerülő nagy mennyiségű salakot időben elszállítsa.”

 

Mai kommentár: A rövid hírek ezen a napon is sokat elárulnak a korról, a korszellemről, az 50 évvel ezelőtti emberekről. Mai távlatból nézve érdekes, hogy Kunágotán a fiatalok szabadidejükben rászorulóknak segítettek és az, hogy Békéscsabán vasárnap is működött a szemétszállítás. Ezen a napon sem mentesülünk a megyei nőtanács által szervezett eseményről, már-már elgondolkodik az ember azon, hogy sikerült-e mindig friss pogácsát beszerezni a tanfolyamokra, továbbképzésekre és egyéb összejövetelekre. A rövid hírek közül kiemelkedik a Hungária zenekar megyei turnéja, melyet Dévényi Tibor jelenléte emelhetett a legmagasabb kulturális élmények közé. Az együttes 1968-ban megnyerte a Ki Mit Tud? című vetélkedőt a Nem bújok én már többé már a subába című dalukkal. A zsűri ugyan eltanácsolta őket, de a közönség szavazatai alapján jutottak a középdöntőbe, majd a döntőbe. (A zenekar 1969-ben került először a slágerlistákra, így hamarosan külön sztorit kapnak – A szerk.)

 

 

Egy fotó

Mai fotónk az 1969. január 14-ei Békés Megyei Népújság címlapján jelent meg Jégvágók a Berettyón címmel, képaláírás nélkül. A felvételen jól beazonosítható a szeghalmi híd.

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás: