A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. január 14-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma a gyulai Budrio-lakótelep átadásával kapcsolatos riportra, a békéscsabai Balassi Művelődési Ház egy vasárnap délutáni összejöveteléről szóló beszámolóra és néhány rövidhírre esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Mintha maguknak építették volna
"Gyula olaszországi testvérvárosa Budrio. Erről kapta nevét Gyulán, a vasútállomás melletti városrész, ahol a háromemeletes lakóépületek sora húzódik. Az OTP tervezett 120 lakásából 80 elkészült és nagyrészt már tulajdonosra talált. A néhány eladatlanra is van jelentkező, bár nem könnyű előteremteni a kétszobás lakások (158-185 ezer forint) ára után előírt 40-65 ezer forint előleget. Ha valaki többet fizet, természetesen előnyben részesül.
* * *
Gyula vonzó hely, fürdőváros és iparilag is fejlődik. Sokan járnak be naponta vidékről dolgozni, akik a városba kívánkoznak, hogy végleg itt telepedjenek le. Közülük szép számmal érdeklődnek az OTP-lakások iránt.
Senki sem szeret azonban zsákbamacskát venni. Vajon milyenek ezek a lakások? A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Budrió-telepen dolgozó brigádjai j az első kapavágástól kezdve arra törekedtek, hogy minőségileg kifogástalan munka kerüljön ki. a kezük alól. Hogy mennyire sikerült, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 21 milliós építkezésen a műszaki átadás-átvétel alapján értékben mindössze 8000 forintot tett ki a hiánypótlás. Az építők vállalták, hogy a rejtett hibák kijavítását a lakók beköltözése után is kötelességüknek tartják. Állták és állják most is a szavukat. Minden remény megvan arra, hogy elsők lesznek abban a versenyben, amelyet az OTP országosan hirdetett meg. Akkor pedig egy-egy lakás után 500 forint üti a markukat. Nyolcvan lakás után - tessék csak kiszámítaná - elég tekintélyes összegről van szó.
* * *
Dr. Horváth Istvánnal, az OTP gyulai fiókjának a vezetőjével hiába keressük a Budrió-lakótelepen az építőket. Nincs már munkájuk itt. Elkészült az a két épület is, amelyet az OTP majd tavasszal ad át a lakóknak.
A közelben - az új kenyérgyár alapozási munkáinál - mégis sikerül rábukkannunk az építőkre. Dermesztő a hideg, de napközben kissé felmelegszik a levegő. Ki kell használni ezeket az órákat!
Döbák György művezetővel a felvonulási épület egyik szobájában találkozunk. Az asztalra kiterített tervrajzot tanulmányozza. Régi ismerősként üdvözöljük egymást.
- Csak nem az újságba akar írni rólunk? - mosolyodik el.
- Talán van valami szégyellni valójuk? - kérdezem.
- Hát, az ember nem szereti, ha levetkőztetik.
- Az OTP-lakásokkal kapcsolatban sem?
- No, azért igyekezetünk ... Ha Horváth elvtárs is úgy igyekezne ... - mondja és kacsint hozzá.
Horváth István nem érti mindjárt.
- Miért kellene igyekeznem?
- Személyi kölcsön kérelmet adtam be. Építkezni szeretnék.
Ez Dobák György sorsa. Százszámra építi a lakásokat, neki azonban nem jut belőle. Igénylést már beadott ugyan, de nincs sok reménye, hogy egyszer kap is. Így aztán ő épít majd családi házat magának. Ehhez 30 ezer forint áll rendelkezésére, amit még 10 ezer forint OTP-kölcsönnel akar megtoldani.
- Miért nem vásárol OTP-lakást? Talán attól fél, hogy leszakad? - élcelődöm vele, mert szedeti a tréfát.
- Ha lenne vagy 60 ezer forintom, szívesen vállalnám a „kockázatot” ... Mert olyanok ezek a lakások, mintha magunknak építettük volna. Arra gondoltunk mindig: nem azért fizeti a tulajdonos a 150-180 ezer forintot, hogy kártyavárat kapjon.
- Az igyekezetüknek talán most majd meg is lesz a jutalma...
- Bevallom, engem nem a pénz hajtott. Nemrég tettem csak le a fándlit a kezemből, azelőtt brigádvezető voltam. Amit csináltunk, azért addig is sok elismerést kaptunk.
Dobák György, a Budrió-telepi építkezéseknél kezdettől fogva a művezető. Amikor dicséretről van szó, első helyre Fekete Károly betonozó, Hajkó János kőműves és Pallag Károly válaszfalazó brigádját teszi. Nem tud különbséget tenni közöttük, egyformán igyekezték. A szakipari részlegből Papp Ferenc festő, Szaó László vízvezeték szerelő, Botyánszki György gázszerelő és Hernádi Ferenc asztalos brigádja tett ki magáért.
Végül is megkérdeztem:
- Mit érez most, ha ránéz ezekre a szép házaikra?
Dobák György gondolkodás nélkül rávágja:
- Az istenit a világnak, hogy nekem nem jutott egy lakás belőle. Csak ennyi. írja meg!
És, hogy meggyőződjünk arról, hogy valóban elégedettek a lakók, meghívjuk Dobák Györgyöt is „lakásnézőbe”.
* * *
Takács István nyugdíjas a H/IV. épületben lakik. Csak a felesége van otthon, úgy gondoljuk azonban, ő is illetékes arra, hogy a véleményét elfogadjuk.
- Egyetlen baj volt: beázott a plafon a spájzban. De szóltunk Dobák Györgynek, azonnal kijavíttatta.
A vízvezeték szerelők nem vették észre a csövön levő hajszálrepedést, ennyi történt. Ezt pedig aligha lehet a rovásukra írni. Különben nagyon elégedettek a szép lakással Takácsék. A kertes lakásukat adták él, annak az árából vették. Soha nem cserélnék vissza.
- Az építők? Nagyon rendes emberek.
A H/V. épületben dr. Juhász Istvánhoz csengetünk be. Juhász Istvánné, a tulajdonos édesanyja nyit ajtót, aki maga is itt lakik.
Elragadtatással beszél a lakásról:
- Szép családi házunk volt a Kisvároson, de ezt három olyanért sem adnánk vissza.
Azt már Dobák Györgynek panaszolja, hogy a fáskamrában a Blokkfalba nem tudnak szeget beverni.
- Más hiba nincs? - kérdezem.
- Jaj, ne írja fel! Ez nem hiba! Minden kifogástalan. Nagyon szépen dolgoztak az emberek.
Búcsúzáskor Dobák György tréfálkozva visszaszól:
- Jövünk asszonyom a fúróval meg a tiplivel. Addig jelöljék meg, hogy hol akarnak szeget verni a falba."
Pásztor Béla
Mai kommentár: Európa egyik legrégebbi testvérvárosi kapcsolata Gyula és Budrio között 1963-ig nyúlik vissza. Budrio 18 ezer lakosú olaszországi kisváros Bologna közelében, ahol a kölcsönösség jegyében park és utca is viseli Gyula városának nevét. A lakótelep ma, 50 év után is jellegzetes településrésze a fürdővárosnak. Pásztor Béla 1969-es, igazán remek beszámolója kiváló kórkép az akkori lakáshelyzetről, a lakásárakról, az átadás után is utolérhető kivitelezőről, a roppant elégedett lakástulajdonosokról és az összekacsintásról.
Hölgyek, hippik és „tinik“
Koktél ötkor - narancslével
"A csikorgó hideg után jólesik a meleg. A fülsiketítő zaj kevésbé. (Nekem legalábbis) Kiabálnom kel, hogy utat engedjenek a sokadalomban. A hangorkán erősödik, közelebb jutottam a zenekarhoz.
Nekihevült fiúk és lányok élvezik a muzsikát. Ugrál, topog, rángatózik ki-ki vérmérséklete szerint, de egy ütemre. Az asztalok mellett egyesek láthatóan unatkoznak, mások a partnert várják vagy fáradalmaikat pihenik. Előttük üvegekben narancslé.
A „Balassiban” vagyunk, vasárnap délután ötórai koktélon.
Az újonnan felépült Kisgazdák Háza 1929-ből (forrás: csabaihazak.blog.hu)
Nyúlánk, szép kislány lejt el mellettünk. Amilyen hosszú szárú a csizmája, olyan rövid a szoknyája. Ügyet sem vetnek iá. Érdekes: hozzászokom a hangerőhöz. Voltaképpen szépen játszanak, melodikusán, pontos ritmusban és - fáradhatatlanul.
Lompos, hosszú hajú hippiket keresek. Elvétve akad csak a „közönség” között. A kislányok csinosak, rendesek, a fiúk nagy része nyakkendőben, zakóban.
Kissé megemelt hangerővel „társalgunk”.
- Nem, nincs nagy választásunk. A presszóban többet költenénk és kevesebbet táncolhatnánk - mondja Pista.
- A „Munkás” és a „Balassi” jöhet számításba. Az utóbbi mellett döntök, mert itt kevesebb a verekedés - magyarázza egy piros ruhás, törékeny kislány, Ilona.
Ha valaki nem tudná, a „Munkás”: az építők kultúrotthona.
- Igaz, ott lehet sört is inni - világosítanak fel -, s a teremben cigizni. Mégis a tánc a fontos.
- Azért itt is „hepajoznak” néha. Valamit tenni kéne ellene. Én csak azokat engedném be, akik rendesen öltözve jönnek - javasolja határozottan Zoltán, aki szakmunkás tanuló.
- Apafej, felfoghatnád végre, hogy nem a ruha teszi a polgárt! - vág közben izgatottan egy nyakkendős titán.
Hosszú haj, ápolatlan, hippi-utánzat csörtet végig közöttünk. Titánunk enyhe fintorral kommentálja:
- Ezt tanulta az anyukájától...
A fiatalok nevelésére terelem a szót:
- Véleményetek szerint mivel lehetne biztosítani a koktélok rendjét, a zavartalan, kulturált szórakozást?
- A törzstagokból kellene ügyeletes gárdát szervezni.
- És jó lenne egy klubszoba, ahol tv-t nézhetnénk meg cigizhetnénk is.
Elmondom, hogy a megyei művelődési ház kicsit „megelőzte” ezeket az ötleteket. Ez évi tervében éppen ilyesféle programpontok szerepelnek, amit a fiúk is javasoltak. Sőt. Filmvetítéssel, tréfás „illik, nem illik” jelenetekkel kívánja a koktélok programját változatosabbá varázsolni.
Péter az orrát fintorgatja:
- Táncolni akarunk, nem „nevelődni”.
Jutka azonban leinti:
- Éppen rád férne egy kis nevelés! A múltkor is szó nélkül elrángattál a partneremtől lekérés helyett. Különben szívesen néznénk egy-két jó kisfilmet is. Gusztávokat, például.
A Sigma ismét rázendít egy vérpezsdítő shake-re. Pillanatok alatt elillannak beszélgetőpartnereim, hogy a „szellemi tornát” ellensúlyozzák egy kis „fizikaival”.
Teenager-korú férfiú csapkodja be udvariatlanul egy ifjú hölgy előtt a lengőajtót. Rászólok. Dühösen morog, de azért előreengedi a lányt. A „hölgy” hálásan pillant rám, és visszaadja a kölcsönt: ő csapja be a fiú orra előtt az udvari ajtót.
Ilyen az ötórai a Balassiban, vasárnap. Némi észrevétlen „nevelés” azért elkelne itt-ott."
Lipták Judit
Mai kommentár: Lipták Judit szociográfiai igényességű riportjának helyszíne a Balassi Művelődési Ház. Az épület története 90 esztendőre, 1929-ig nyúlik vissza. A Békéscsabai Kisgazdák Egylete ebben az évben építtette fel székházát az Irányi utca és a Luther utca sarkán, a korábbi, földszintes székház helyén. A tervpályázat nyertese, Bányai András békéscsabai építész neobarokk stílusú épületet tervezett, mely Lipták János vállalkozásában épült fel. Az írás szépen bemutatja a szórakozni vágyó ifjúság lehetőségeit, kilátásait 1969-ben, Békéscsabán. Táncolni akarunk, nem „nevelődni” – mondat mindent elárul a 2019-ben már a nyugdíjas vagy nyugdíjba készülő generáció 50 évvel ezelőtti életérzéséről. Élni akartak és nem a politikai elvárásoknak megfelelni.
Rövid hírek
"- A HUNGÁRIA BÉKÉS MEGYÉBEN. A Ki mit tud?-győztes Hungária zenekar ezen a héten Békés megyében koncertezik. A népszerű együttes Fenyvesi Gabi és Dévényi Tibor közreműködésével többek között Gyulán és Medgyesegyházán ad műsort.
- MAGYAR FILM SIKERE LONDONBAN. A londoni Academy moziban „Vörösök és fehérek” címmel csütörtök óta vetítik Jancsó Miklós: Csillagosok, katonák című filmjét. Csaknem valamennyi lap foglalkozik a bemutatóval. Sok kritikus méltatja azt a biztonságot és mesterségbeli tudást, amellyel Jancsó és operatőre: Somló Tamás a filmet készítette.
- KLUBÖSSZEJÖVETEL. Békéscsabán, a Fegyveres Erők Klubjában január 15-én 17 órakor tartja vezetőségi ülését a Nyugdíjasok Klubja.
- TANFOLYAM NŐKNEK. A nőtanács szakköreinek vezetői részére január 15-től 17-ig háromnapos tanfolyamot tart Békésen a járási nőtanács.
- KÖZLEKEDÉSI SZABADEGYETEM. Ma este Szeghalmon a Közlekedési Szabadegyetem foglalkozásán Molnár Imre őrnagy tart előadást az autóbuszok megállási kötelezettségéről, a menetirányváltoztatásról és a párhuzamos közlekedésről.
- CSATORNÁZÁS. A negyedik ötéves tervben Sarkadon jelentős összegeket fordítanak a csatornázásra. Külterületen mintegy 4 millió 500 ezer forint felhasználását tervezik belvízlevezető csatorna építésére, belterületen pedig 7 millió 500 ezer forintot szennyvízcsatornára. Ezenkívül kisebb-nagyobb összegeket fordítanak egyéb hasonló munkákra.
- TÁRSADALMI ÚTON. Kunágotán a KISZ és az úttörők közreműködésével több mint 200 méteres szakaszon elkészült a járda. A fiatalok a munkát olyan családok házai előtt végezték el, akik betegség vagy egyéb okok miatt nem tudtak részt venni a közös munkában. A társadalmi segítségadást a tanácstagok is szorgalmazták.
- VASÁRNAPI SZOLGÁLATOT TELJESÍT A KUKA. A Békéscsabai Köztisztasági Vállalat Kuka szemétszállítója a téli hónapokban vasárnap is szolgálatot teljesít, hogy a nagy hideg miatt jobban fűtött kazánokból, házakból kikerülő nagy mennyiségű salakot időben elszállítsa."
Mai kommentár: A rövid hírek ezen a napon is sokat elárulnak a korról, a korszellemről, az 50 évvel ezelőtti emberekről. Mai távlatból nézve érdekes, hogy Kunágotán a fiatalok szabadidejükben rászorulóknak segítettek és az, hogy Békéscsabán vasárnap is működött a szemétszállítás. Ezen a napon sem mentesülünk a megyei nőtanács által szervezett eseményről, már-már elgondolkodik az ember azon, hogy sikerült-e mindig friss pogácsát beszerezni a tanfolyamokra, továbbképzésekre és egyéb összejövetelekre. A rövid hírek közül kiemelkedik a Hungária zenekar megyei turnéja, melyet Dévényi Tibor jelenléte emelhetett a legmagasabb kulturális élmények közé. Az együttes 1968-ban megnyerte a Ki Mit Tud? című vetélkedőt a Nem bújok én már többé már a subába című dalukkal. A zsűri ugyan eltanácsolta őket, de a közönség szavazatai alapján jutottak a középdöntőbe, majd a döntőbe. (A zenekar 1969-ben került először a slágerlistákra, így hamarosan külön sztorit kapnak – A szerk.)
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. január 14-ei Békés Megyei Népújság címlapján jelent meg Jégvágók a Berettyón címmel, képaláírás nélkül. A felvételen jól beazonosítható a szeghalmi híd.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
