A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. október 23-án megjelenő Békés Megyei Népújság. 50 éves lapszemlénk minden esetben tartogat meglepetést, azonban a mai nap azért érdekes, mert az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbanásának 12 éves évfordulóján vagyunk. Nagy Imre már tíz éve halott, de testét még csak hét éve temették el, egy köztemetőbe. Halála már egy évtizede okoz komoly lelkifurdalást a rendszer névadójának, Kádár Jánosnak. A dátum minden esztendőben érzékenyen érintette a párt uralkodóit, ezért fokozottan figyeltek arra, hogy ilyenkor mi jelenik meg a médiában, így a nyomtatott sajtóban. Nézzük, hogy a megyei pártlap mivel terelte el a kisemberek figyelmét az emlékezésről! Tartsanak velünk!
Javult a lakosság ügyeinek intézése - A papíron írt panasz mögött ember van - Huszonkét község lett első fokú iparhatóság
Ülésezett a megyei tanács végrehajtó bizottsága
A megyei tanács végrehajtó bizottsága a soron következő ülését október 22-én tartotta Békéscsabán Klaukó Mátyás elnökletével. A napirendi pontok közül legnagyobb vitát a lakosság ügyeinek intézéséről szóló jelentés váltotta ki. A beszámolót a tanácsi szerveknél folytatott brigádvizsgálat alapján vitatták meg. A beterjesztett jelentést némi változtatással a tanácskozótestület elfogadta. Részletekre bontva a hatósági ügyek alakulását, kitűnt, hogy a lakóházak, házhelyek stb. kisajátításánál csaknem minden esetben polgári peres ügy keletkezik. Ebben közrejátszik a jogszabály hiányossága, mert a jogszabályban megállapított irányárak nincsenek arányban a forgalmi értékkel. A hatóság kötve van az irányárakhoz, a bíróság viszont nincs, és az ügyek, 80 százalékában jóval magasabb összeget állapít meg.
A szabálysértésekről szólva problémaként jelentkezik, hogy sehol sem határozták meg azokat a szabálysértési tényállásokat, amelyek a szabálysértési bizottságok hatáskörébe tartoznak. Ehhez megyei irányelvekre volna szükség. További nehézség, hogy a beadott szabálysértések egy része régi jogszabályokon alapul, s ezek a községeknél nincsenek meg. Megállapította a vb, hogy ennek ellenére többféle ügyintézés gyorsabb és zökkenő mentesebb lett. Mindezeket előrebocsátva, a hatósági tevékenység néhány fogyatékosságtól mégsem mentes. Nincs meg például az egyenlő színvonal az egyes ügycsoportok intézése között, a tartási és élet- járadéki szerződések ellenőrzése még nem kielégítő. Az építési hatóságok az eljárásoknál több esetben elmulasztják az elengedhetetlenül szükséges helyszíni szemléket. Törvénysértések voltak megállapíthatók - az ügyészség vizsgálata szerint - az alkohol kényszerelvonó kezelés elrendelésében. Egyes hatósági bizonyítványok szövegezése sem tökéletes. Egyes ügyintézők a jogszabályt mereven, az ügyfél egyéni helyzetétől elvonatkoztatva alkalmazzák.
Az a tény, hogy a lakosság többsége bizalommal fordul a tanácsi szervekhez ügyeik intézésére, mutatja az ott dolgozók munkájának javulását. A hiba azonban legtöbbször ott van, hogy esetenként merev az ügyintézés, kevés az emberi jó szó, a meggyőzés. Elengedhetetlenül fontos, hogy a tanácsi apparátusban dolgozók a papíron írt panasz mögött is az embert lássák. A lakosság ügyével foglalkozó jelentés megtárgyalása ezzel a tanácskozással nem zárult le. A végrehajtó bizottság utasította dr. Kertész Márton Vb-titkárt, hogy a járási-városi tanácsok vb-titkáraival erről megbeszélést tartson.
Ezt követően a megyei tanács végrehajtó bizottsága huszonkét községet ruházott fel iparigazolványok kiadásának elsőfokú hatáskörével 1969. január 1-i hatállyal. Ezek: Békés, Mezőberény, Doboz, Elek, Sarkad, Újkígyós, Battonya, Mezőhegyes, Mezőkovácsháza, Csorvás, Gádoros, Nagyszénás, Tótkomlós, Békésszentandrás, Endrőd, Gyoma, Kondoros. Dévaványa, Füzesgyarmat, Körösladány, Szeghalom és Vésztő.
Mai kommentár: 12 évvel a forradalom kitörése után a párt megyei lapja nem írhatott a Budapesten történt eseményekről, melyek hatása néhány nap múlva Békés megye életét is megváltoztatta. Nem írhattak Fekete Pálról és azon bátor Békés megyei emberekről, akik elhitték, hogy a rendszer megváltoztatható. Ehelyett vezércikkszerű anyagban számoltak be a megyei tanács végrehajtó bizottsága üléséről, melyben a kisemberek - akiket lakosságként definiáltak – ügyintézésének fontosságát állították és fejlődésként jellemezték huszonkét község elsőfokú iparigazolvány kiadási jogát.
A tárgyalóteremből:
Házaspár a vádlottak padján
Egy tótkomlósi házaspár, Horváth János és felesége bűnperében hozott ítéletet az; Orosházi Járásbíróság. A férfi nem első ízben ütközött össze a törvénnyel, az elmúlt három évben garázdaságért, orgazdaságért és hivatalos személy elleni erőszakért kellett bűnhődnie. Most könnyű testi sértés szerepelt a neve után a vádiratban, madárcsontú kis felesége azonban alaposan túltett rajta: ő súlyos testi sértést követett el. Tettük szenvedő alanya a 16 éves Gruján Mária.
De miért haragudott olyannyira a házaspár a lányra, hogy június derekán Horváth a sötét utcán megtámadta és ütlegelte, két nappal később pedig felesége egy zsebkéssel négyszer hátba szúrta? Ennyi tény ismeretében az ember féltékenységet, szerelmi bosszút sejt az ügy hátterében. És többé-kevésbé valóban így is volt.
Horváthné korábban barátnője volt a szomszédjában lakó Gruján Máriának. Bizalmas, jó viszonyukra jellemző, hogy 1967-ben - a férj tudta nélkül - együtt szöktek Budapestre, világot látni, vagy ha úgy tetszik, szerencsét próbálni. Horváth - vallomása szerint - nemcsak azt fájlalta, hogy asszonya minden külön értesítés nélkül faképnél hagyta kicsi gyerekével együtt, hanem azt is, hogy a szökés előtt eladta a télire hizlalt kis malackát, s árát néhány nap alatt elköltötte Pesten. Mindezért azóta is a terv sugalmazóját, Gruján Máriát okolta és visszatérte után megtiltotta feleségének, hogy vele kapcsolatot tartson.
Azon a bizonyos júniusi napon a Komló-étteremben italozott Horváth János és a régi sérelem miatt érzett harag néhány korsó sör után ágaskodni kezdett benne. Tálán mégsem történik semmi különösebb, ha a rossz sorsa nem vezérli az italos férfi útjába a lányt egy sötét külvárosi utcában. Horváth elérkezettnek látta az időt, hogy törlesszen: úgy megpofozta, hogy Gruján Mária másnap az orvoshoz ment, látleletet készíttetni. A hajdani barátnő, Horváth Jánosné most már a férje pártjára állt, felelősségre vonta a lányt, miért akarja a törvény kezére juttatni. A szóváltásból rövidesen családi perpatvar alakult ki, mert megjelent a színen a férj anyja, Horváth Andrásné is, aki Gruján Mária szüleit kezdte szidalmazni. Nem kis munkájába került a nyomozóknak, mire tisztázták, hogy innen kezdve miképpen alakultak az események. Horváth János - úgy vélve, hogy egyszer már bosszút állt - igyekezett elvonszolni az anyját a veszekedés színteréről. A Gruján-mama azonban e pillanatban tettre váltotta a szidalmakat és egy kődarabbal fejbe vágta a férfit. Horváth Jánosné a vér láttán, félbehagyta a krumpli hámozást, felpattant a küszöbről és nem az idős asszonyt, hanem lányát, Gruján Máriát támadta meg a kezében szorongatott késsel. Négyszer sújtott a hátára, de - mindkettőjük szerencséjére - a penge csak egy, viszonylag súlyosabb, nyolc napon túl gyógyuló sebet ejtett.
A büntetett előéletű Horváth Jánost kétrendbeli garázdaságért és könnyű testi sértésért 10 hónapi szabadságvesztésre ítélték, s mellékbüntetésül további egy évre eltiltották a közügyektől. Felesége a súlyos testi sértésért kilenc hónapi szabadságvesztéssel bűnhődik.
Békés Dezső
Mai kommentár: 1968. október 23-án a megyei pártlap nem írhatott a forradalom több ezer magyar áldozatáról, a több tízezer sebesültjéről, az egyéb károkról nem is beszélve, de arról sem, hogy az az ember, aki mindezekért közvetett módon felel, éppen az egyik Munkás cigarettáról a másikra gyújt és vacsorára az ő Máriája krumplipaprikását falatozza, a tyúkokat eteti, és közben irányítja az ország dolgait. Viszont írtak egy szerencsétlen sorsú tótkomlósi házaspárról és a család ismerőséről, akik konfliktusa bűncselekményhez vezetett. A történetben szépen kirajzolódik a kor és a benne élő emberek világa, az eladott malac árát elszórakozó nők, a söröző férj, a krumpli hámozó késsel támadó asszony.
A békéscsabai nyugdíjas klub hírei
Október 24-én: Hogyan készül a Népújság?
Szeptember közepe óta fogadja idős látogatóit az új szezonban a békéscsabai Megyei Művelődési Ház nyugdíjas klubja. A rendszeres látogatók, mintegy 50-60 néni és bácsi hetenként háromszor találkoznak, hétfőn, csütörtökön és pénteken. A hétfői programban mozi látogatás szerepel, csütörtökön délelőtt tartják az úgynevezett kötött foglalkozásokat, ahol a klubtagok előadásokat, ismertetéseket hallgathatnak meg az őket leginkább érdeklő problémákról. Legutóbb éppen Daniss Győző, a Jókai Színház dramaturgja vezetett le egy foglalkozást a színház évadnyitó előadásának, Raffai Sarolta: Egyszál magam című színművének bemutatójáról.
Az október 24-i program szerint Deák Gyula, a Népújság főszerkesztő-helyettese: „Hogyan készül az újság?” címmel számol be a megye lapjának „műhelytitkairól”. Ez utóbbi foglalkozás érdekessége, hogy bemutató jellegű lesz, mert meghívják rá a megye más nyugdíjas klubjainak vezetőit, művelődési ház igazgatóit is. A klub tagjai egyébként, Lipták Jánosné klubvezetővel együtt most egy olyan kétnapos országos tanácskozásra készülnek, amelyet a nyugdíjas klubok munkájáról, tapasztalatairól tartanak november végén.
Mai kommentár: A boldog békéscsabai nyugdíjasokról szóló hír azt mutatta a lap olvasóinak, hogy ebben az országban, ebben a megyében minden rendben van. A klub tagjai nem Fekete Pálról, Mány Erzsébetről vagy Farkas Mihályról, esetleg a mai Andrássy úton masírozó szovjet tankokról hallgattak előadást, hanem a pártlap műhelytitkairól szóló beszámolót élvezhették. Abban csak bízhatunk, hogy a csütörtök délelőtti kötött foglalkozások után néhányan hazamentek és gyertyát gyújtva megemlékeztek az 1956-os eseményekről!
Egy fotó
Mai fotónk az 1968. október 23-ai Békés Megyei Népújság hátoldalán jelent meg Gépesítve címmel és A gépesítés minden lehetőségét felhasználják az orosházi művelődési kombinát építéséhez. Képünkön az építkezés egyik részletét látjuk képaláírással.
(A fényképek illusztrációk, melyeknek az 1968. október 23-ai Békés Megyei Népújságban kellett volna megjelenniük.)
