A nap sztorija – Coco Chanel, aki új nőképet teremtett

2018. augusztus 19. 13:41 | Diós Zsolt

A behir.hu időutazó rovatában ma egy olyan nőt mutatunk be, aki kávéházi énekesnőként kezdte, kalaptervező lett és ruhaboltvezető, kokott és vendégkísérő volt, majd végül ruhatervezőként és divatházvezetőként írta be magát a divattörténelem-könyvekbe. Miközben kívülről és belülről is lerombolta a korábbi nőképet és romjain egy teljesen újat épített. 135 éve született Coco Chanel. Ismerjük meg életútját!

 

„Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned.”

 

Coco Chanel francia divattervező napra pontosan 135 esztendeje, 1883. augusztus 19-én született Gabrielle Bonheur Chasnel-ként egy vidéki francia városkában, Saumur-ben. Legendássá vált vezetékneve onnan ered, hogy születésének bejegyzésekor az anyakönyvvezető kifelejtett egy s betűt, és így lett Chasnelből Chanel.

Édesapja kalmár édesanyja varrónő volt. A család szűkös anyagi körülmények között élt. Gabrielle tizenkét éves volt, amikor meghalt az édesanyja. Apja nem tudta ellátni a hat gyereket, akik árvaházba kerültek. Innen a kislányt két nagynénje vette magához, akik megtanították a jómodorra és hogy hogyan kell késsel-villával enni. Az apácákhoz járt iskolába, itt tanult meg varrni. Már egészen fiatalon készített felsőrészeket, ruhákat az ismerősei számára. Moulins-ben egy mosószalonban dolgozott kezdetben mint varrónő és eladó. A városkában állomásozó regiment körében hamar népszerűvé vált az üzlet.

 

„A pótolhatatlanság nélkülözhetetlen feltétele, hogy különbözz másoktól.”

 

Imádták a férfiak (forrás: pinterest.com)

Hősünk 1905 és 1908 között kávéházi énekesnő volt Vichyben, ekkor már a Coco nevet használta, majd kalaptervezőként dolgozott. 1908-ban vidéken nyitotta meg kalapokat kínáló női divatkereskedését, később pulóvereket, szoknyákat és kiegészítőket is árusított. Egyre több férfival ismerkedett meg, akik élvezték a társaságát, így “vendégkísérőként” gazdag barátokra tett szert, és anyagi támogatásukból 1914-ben megnyithatta első butikját nyitott Párizsban. Kiváló üzleti érzéke sikert hozott, és két évvel később, 1916-ban megalapította divatszalonját Biarritzban, majd 1920-ban költözött Párizsba a Rue Cambon-ra, jelenleg is itt található a Chanel divatház.

Coco az I. világháború alatt kezdett olyan ruhákat tervezni, amelyek éles ellentétben álltak az addig elterjedt kényelmetlen, merev, fűzős viselettel. A ruhatervezésről azt vallotta, hogy az “igazi elegancia feltétele mindig az akadálytalan mozgás lehetősége”. Kijelentette, hogy az a divat, amelyik nem terjed el, nem is divat. Ezért csak olyan ruhát alkotott, amit maga is szívesen hordott, s elsőként dolgozott a párizsi haute couture, vagyis magas színvonalú szabászat tervezői közül a konfekcióiparnak.

Modelljei a dolgozó nők számára készültek. Stílusát egyszerűség, kellemesség és praktikusság jellemezte. Nevéhez fűződik a Chanel-kosztüm, amely ma is az egyik legelegánsabb női öltözék, a “kis fekete ruha” bevezetése, az ingruha és az estélyi stóla divatba hozása, de a rövid női frizura divatja is, mert ő vágatta le először a modellek haját.

 

„Nem én diktálom a divatot. Én magam vagyok a divat.”

 

A nők egyenjogúságáért is sokat tett (forrás: lesouk.com)

Hősünk terjesztette el a kényelmes férfi kardigán, illetve pulóver használatát a nők körében, valamint a dzsörzé (jersey) anyagot a felsőruházatban, amit korábban szinte kizárólag alsóruházat céljára használtak.

Merész húzással ő indította el az – elsősorban harangszárú – nadrág viseletét a hölgyek között. Így bátran állíthatjuk, hogy nagy érdemeket szerzett a nők egyenjogúsításáért folytatott küzdelemben.

Coco volt az, aki a divatékszert, a bizsut (kitűzők, nyakláncok, fülbevalók) a női ruházat meghatározó kiegészítőjévé tette.

A hagyományos Chanel-kosztüm kiegészítői az aranygombok és a hozzá viselhető arany- és fémláncok, gyöngyök, illetve a steppelt kis női kézitáska, vállon hordható láncokkal, valamint a középmagas sarkú cipő, gyakran két színben, sötétkék, fekete vagy drapp orrbetéttel.

Coco végérvényesen híres lett.

 

 

 

„Egy nőnek oda kell cseppenteni a parfümjét, ahol szeretné, hogy megcsókolják”

 

Hősünk nem csak a nők ruhájával törődött, hanem az illatával is. 1921-ben megismerkedett egy fiatal vegyésszel, Ernest Beaux-val. Coco egy olyan illatra vágyott, amely kifejezi személyiségét: megfoghatatlan, egyedi. Beaux különböző illatkreációkat készített a számára, nem természetes alapanyagokból, hanem aldehidekből, melyeket ma már minden parfümcég használ. Coco a bemutatott üvegek sorából az ötöst választotta, mivel az volt a szerencseszáma. Ez lett a legendás parfüm, a Chanel No 5.

Az orosz cári testőrség vodkásüvegének mintájára
(forrás: pixels.com)

Az első üveg az orosz cári testőrség vodkásüvegének mintájára készült.

Az egyszerű név telitalálatnak bizonyult. A parfümöt 1921. május 5-én mutatták be a nagyközönségnek; s a későbbiekben a világon ebből adták el a legtöbbet.

Ehhez a parfümhöz fűződik Marylin Monroe híres kijelentése, miszerint éjszakánként ez az egyedüli öltözete.

 

„Egy ruhában mindig a nő a legfontosabb. A ruha nő nélkül mit sem ér.”

 

Hősünk magánélete sem volt izgalmaktól mentes. Nagy szerelme, szponzora és „megalkotója”, Arthur Capel korai, váratlan halála után egy időre Paul Iribe lett a társa. A grafikus, dekoratőr és reklámszakember is sokban segítette Coco karrierjét.

Hősünket imádták a férfiak, köztük egy orosz nagyherceg, az író Pierre Reverdy és a mesebelien gazdag windsori herceg. Ez utóbbi házassági ajánlatát állítólag azzal utasította vissza, hogy hercegnéből sok van, de Coco Chanelből csak egy.

Ő ezt is megengedhette magának (forrás: luxurypromise.com)

Szeretői ajándékokkal halmozták el, de Coco ettől nem hatódott meg. Állítólag lemásoltatta a műtárgyakat, és jó pénzért eladta őket.

Rengeteg híres ember vette körül, barátjának mondhatta az írónő Colette-t, a festő Picassót, az író Jean Cocteau-t, a zeneszerző Igor Sztravinszkij-t, és Szergej Gyagilev-et, a híres Orosz Balett mentorát és menedzserét.

1939-ben, még a háború kitörése előtt, a divat királynője bezárta a Chanel-házat, elbocsátotta négyezer alkalmazottját, és a Hotel Ritzbe költözött. Fáradtságra hivatkozott, pihenni akart.

A második világháború elején önkéntes ápolónőként is dolgozott.

Később egy német férfival élt együtt, ezért a háború után megvádolták, hogy kollaboráns volt. A vádat nagyon a szívére vette, és Svájcba költözött.

 

„Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj - ilyen a tökéletes nő.”

 

Csak 1954-ben tért vissza Párizsba, ahol már új divattervező-nemzedék nőtt fel, nagy volt a konkurencia: Cardin, Dior, Givenchy. Mindenki öltözködni akart, szép, elegáns ruhákban járni. Coco felvette a kesztyűt, újra megnyitotta szalonját, és a nők újra imádták. Karrierje szédületes magasságokba szárnyalt.

A világ egyik legismertebb logója (forrás: pinterest.com)

Ismét egyszerű, laza, könnyen viselhető kollekciókkal rukkolt elő.

Híres sztárokat öltöztetett: Marlene Dietriche, Romy Schneider, Jacqueline Kennedy, Grace Kelly vagy Ingrid Bergman.

A Mademoiselle, ahogy mindenki nevezte, 1971-ben bekövetkezett haláláig aktívan dolgozott, de minden látszat ellenére egyre inkább egyedül maradt.

Vasárnap halt meg, magányosan, megkeseredetten, egy olyan napon, amikor a szalon zárva volt.

A Chanel divatház ma is működik, fő tervezője a híres német szakember, Karl Lagerfeld, aki folytatja Coco sikereit.

 

Coco Chanel nagyon mélyről küzdötte fel magát. Öntudatos, bátor, emancipált nő volt és egyben a XX. század legkiemelkedőbb divatikonja is. Csodálatra méltó az az erő, amivel a saját útját járta, függetlenül, büszkén, határozottan.

"Ha szárnyak nélkül születtél, ne akadályozd meg, hogy kinőjenek" - mondogatta.

Mennyire igaza van.

 

(A fejezetcímek Coco Chanel idézetek.)

További programok »

FEL