A behir.hu időutazó rovatában ma egy olyan nőt mutatunk be, aki kávéházi énekesnőként kezdte, kalaptervező lett és ruhaboltvezető, kokott és vendégkísérő volt, majd végül ruhatervezőként és divatházvezetőként írta be magát a divattörténelem-könyvekbe. Miközben kívülről és belülről is lerombolta a korábbi nőképet és romjain egy teljesen újat épített. 135 éve született Coco Chanel. Ismerjük meg életútját!
„Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned.”
Coco Chanel francia divattervező napra pontosan 135 esztendeje, 1883. augusztus 19-én született Gabrielle Bonheur Chasnel-ként egy vidéki francia városkában, Saumur-ben. Legendássá vált vezetékneve onnan ered, hogy születésének bejegyzésekor az anyakönyvvezető kifelejtett egy s betűt, és így lett Chasnelből Chanel.
Édesapja kalmár édesanyja varrónő volt. A család szűkös anyagi körülmények között élt. Gabrielle tizenkét éves volt, amikor meghalt az édesanyja. Apja nem tudta ellátni a hat gyereket, akik árvaházba kerültek. Innen a kislányt két nagynénje vette magához, akik megtanították a jómodorra és hogy hogyan kell késsel-villával enni. Az apácákhoz járt iskolába, itt tanult meg varrni. Már egészen fiatalon készített felsőrészeket, ruhákat az ismerősei számára. Moulins-ben egy mosószalonban dolgozott kezdetben mint varrónő és eladó. A városkában állomásozó regiment körében hamar népszerűvé vált az üzlet.
„A pótolhatatlanság nélkülözhetetlen feltétele, hogy különbözz másoktól.”
Hősünk 1905 és 1908 között kávéházi énekesnő volt Vichyben, ekkor már a Coco nevet használta, majd kalaptervezőként dolgozott. 1908-ban vidéken nyitotta meg kalapokat kínáló női divatkereskedését, később pulóvereket, szoknyákat és kiegészítőket is árusított. Egyre több férfival ismerkedett meg, akik élvezték a társaságát, így “vendégkísérőként” gazdag barátokra tett szert, és anyagi támogatásukból 1914-ben megnyithatta első butikját nyitott Párizsban. Kiváló üzleti érzéke sikert hozott, és két évvel később, 1916-ban megalapította divatszalonját Biarritzban, majd 1920-ban költözött Párizsba a Rue Cambon-ra, jelenleg is itt található a Chanel divatház.
Coco az I. világháború alatt kezdett olyan ruhákat tervezni, amelyek éles ellentétben álltak az addig elterjedt kényelmetlen, merev, fűzős viselettel. A ruhatervezésről azt vallotta, hogy az “igazi elegancia feltétele mindig az akadálytalan mozgás lehetősége”. Kijelentette, hogy az a divat, amelyik nem terjed el, nem is divat. Ezért csak olyan ruhát alkotott, amit maga is szívesen hordott, s elsőként dolgozott a párizsi haute couture, vagyis magas színvonalú szabászat tervezői közül a konfekcióiparnak.
Modelljei a dolgozó nők számára készültek. Stílusát egyszerűség, kellemesség és praktikusság jellemezte. Nevéhez fűződik a Chanel-kosztüm, amely ma is az egyik legelegánsabb női öltözék, a “kis fekete ruha” bevezetése, az ingruha és az estélyi stóla divatba hozása, de a rövid női frizura divatja is, mert ő vágatta le először a modellek haját.
„Nem én diktálom a divatot. Én magam vagyok a divat.”
Hősünk terjesztette el a kényelmes férfi kardigán, illetve pulóver használatát a nők körében, valamint a dzsörzé (jersey) anyagot a felsőruházatban, amit korábban szinte kizárólag alsóruházat céljára használtak.
Merész húzással ő indította el az – elsősorban harangszárú – nadrág viseletét a hölgyek között. Így bátran állíthatjuk, hogy nagy érdemeket szerzett a nők egyenjogúsításáért folytatott küzdelemben.
Coco volt az, aki a divatékszert, a bizsut (kitűzők, nyakláncok, fülbevalók) a női ruházat meghatározó kiegészítőjévé tette.
A hagyományos Chanel-kosztüm kiegészítői az aranygombok és a hozzá viselhető arany- és fémláncok, gyöngyök, illetve a steppelt kis női kézitáska, vállon hordható láncokkal, valamint a középmagas sarkú cipő, gyakran két színben, sötétkék, fekete vagy drapp orrbetéttel.
Coco végérvényesen híres lett.
„Egy nőnek oda kell cseppenteni a parfümjét, ahol szeretné, hogy megcsókolják”
Hősünk nem csak a nők ruhájával törődött, hanem az illatával is. 1921-ben megismerkedett egy fiatal vegyésszel, Ernest Beaux-val. Coco egy olyan illatra vágyott, amely kifejezi személyiségét: megfoghatatlan, egyedi. Beaux különböző illatkreációkat készített a számára, nem természetes alapanyagokból, hanem aldehidekből, melyeket ma már minden parfümcég használ. Coco a bemutatott üvegek sorából az ötöst választotta, mivel az volt a szerencseszáma. Ez lett a legendás parfüm, a Chanel No 5.
(forrás: pixels.com)
Az első üveg az orosz cári testőrség vodkásüvegének mintájára készült.
Az egyszerű név telitalálatnak bizonyult. A parfümöt 1921. május 5-én mutatták be a nagyközönségnek; s a későbbiekben a világon ebből adták el a legtöbbet.
Ehhez a parfümhöz fűződik Marylin Monroe híres kijelentése, miszerint éjszakánként ez az egyedüli öltözete.
„Egy ruhában mindig a nő a legfontosabb. A ruha nő nélkül mit sem ér.”
Hősünk magánélete sem volt izgalmaktól mentes. Nagy szerelme, szponzora és „megalkotója”, Arthur Capel korai, váratlan halála után egy időre Paul Iribe lett a társa. A grafikus, dekoratőr és reklámszakember is sokban segítette Coco karrierjét.
Hősünket imádták a férfiak, köztük egy orosz nagyherceg, az író Pierre Reverdy és a mesebelien gazdag windsori herceg. Ez utóbbi házassági ajánlatát állítólag azzal utasította vissza, hogy hercegnéből sok van, de Coco Chanelből csak egy.
Szeretői ajándékokkal halmozták el, de Coco ettől nem hatódott meg. Állítólag lemásoltatta a műtárgyakat, és jó pénzért eladta őket.
Rengeteg híres ember vette körül, barátjának mondhatta az írónő Colette-t, a festő Picassót, az író Jean Cocteau-t, a zeneszerző Igor Sztravinszkij-t, és Szergej Gyagilev-et, a híres Orosz Balett mentorát és menedzserét.
1939-ben, még a háború kitörése előtt, a divat királynője bezárta a Chanel-házat, elbocsátotta négyezer alkalmazottját, és a Hotel Ritzbe költözött. Fáradtságra hivatkozott, pihenni akart.
A második világháború elején önkéntes ápolónőként is dolgozott.
Később egy német férfival élt együtt, ezért a háború után megvádolták, hogy kollaboráns volt. A vádat nagyon a szívére vette, és Svájcba költözött.
„Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj - ilyen a tökéletes nő.”
Csak 1954-ben tért vissza Párizsba, ahol már új divattervező-nemzedék nőtt fel, nagy volt a konkurencia: Cardin, Dior, Givenchy. Mindenki öltözködni akart, szép, elegáns ruhákban járni. Coco felvette a kesztyűt, újra megnyitotta szalonját, és a nők újra imádták. Karrierje szédületes magasságokba szárnyalt.
Ismét egyszerű, laza, könnyen viselhető kollekciókkal rukkolt elő.
Híres sztárokat öltöztetett: Marlene Dietriche, Romy Schneider, Jacqueline Kennedy, Grace Kelly vagy Ingrid Bergman.
A Mademoiselle, ahogy mindenki nevezte, 1971-ben bekövetkezett haláláig aktívan dolgozott, de minden látszat ellenére egyre inkább egyedül maradt.
Vasárnap halt meg, magányosan, megkeseredetten, egy olyan napon, amikor a szalon zárva volt.
A Chanel divatház ma is működik, fő tervezője a híres német szakember, Karl Lagerfeld, aki folytatja Coco sikereit.
Coco Chanel nagyon mélyről küzdötte fel magát. Öntudatos, bátor, emancipált nő volt és egyben a XX. század legkiemelkedőbb divatikonja is. Csodálatra méltó az az erő, amivel a saját útját járta, függetlenül, büszkén, határozottan.
"Ha szárnyak nélkül születtél, ne akadályozd meg, hogy kinőjenek" - mondogatta.
Mennyire igaza van.
(A fejezetcímek Coco Chanel idézetek.)
