1986-ban kishazánkban kicsit lazult a fennálló rendszer nyomása, amit mi sem bizonyított jobban, hogy Békéscsabán, a Jókai utcai hanglemezboltban már lehetett venni Bravo magazint. Egy kukkot sem értett belőle az ember, de olyan szabadság illata volt. Abban az évben mindenki az Első Emelet Állj vagy lövök! illetőleg a Z'zi Labor & a Veresegyházi Asszonykórus - Honky Tonk Woman című számát hallgatta. A népek azon izgultak, hogy a vasárnap esti Poptarisznya roppant kreatív Pop-Tari-Top elnevezésű slágerlistáját az Europe Final Countdown vagy Madonna Papa Don’t Preach című dala vezeti-e. A Szerelem első vérig című filmre pedig özönlöttek a nézők a Szabadság és a Terv moziba. Na ebbe a látszólagos idillbe rondított bele Csernobil.
A balesetnek becézett katasztrófa
Napra pontosan 32 éve, 1986. április 26-án történt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris szerencsétlensége a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban.
A Kijevtől 110, Csernobil városától 18 kilométerre északra, Pripjaty város mellett létesített Lenin atomerőmű négy darab reaktora 1977 és 1983 között kezdte meg az áramtermelést.
A katasztrófát 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor egy rosszul megtervezett, az üzemviteli és biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyásával végrehajtott kísérlet okozta. A személyzet vészhelyzetet szimulálva akarta kideríteni, hogy mit is bír a rendszer.
A négyes blokk reaktorának teljesítményét lenyomták és az instabil, alig ellenőrizhető 20-30 százalékos teljesítménysávban üzemeltették, ráadásul elfelejtették bekapcsolni a pót-hűtőrendszert. A reaktor ellenőrizhetetlenné vált, pár másodperc múlva két robbanás vetette szét, majd bekövetkezett a nukleáris olvadás.
A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, a keletkezett tüzet hajnalra sikerült ugyan eloltani, de magában a reaktorban még napokig volt izzás. A személyzetének több tagját és sok tűzoltót magas sugárzás ért, nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe.
Ha belegondolunk abba, hogy ebben az időpontban már élt Mihail Szergejevics Gorbacsov első jelentős intézkedése az 1985-ös alkoholreform, amellyel a Szovjetunió-szerte hatalmas méreteket öltő alkoholizmus visszaszorítása volt a célja, akkor kizárhatjuk azt a feltételezést, hogy a tudósként dolgozó elvtársak alkoholos befolyásoltság alatt követték el a hibát.
Azonban ezt nem zárhatjuk ki.
Kitelepítés az új városba
A sugárszennyezett területről 36 órás késéssel kezdődtek meg a kitelepítések. 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között további 72 ezer főt költöztettek ki. Számukra 50 kilométerre északra Szlavutics néven hoztak létre új települést. Az erőmű körül 30 kilométeres tiltott zónát létesítettek. A vizsgálat a baleset elsődleges okát emberi mulasztásban állapította meg, 1987-ben az erőmű vezetőit tíz év börtönre ítélték a biztonsági előírások megsértése, szolgálati beosztással való visszaélés illetve bűnös hanyagság miatt.
A megoldás: hallgatás
A szovjet vezetés próbálta eltitkolni a katasztrófát, az első jelentéseket csak két nap múlva adták ki, a központi pártlap, a Pravda pedig csak a május 1-jei ünnepségek után számolt be róla. Egyébként az atomerőmű tervezési hibáit, hiányosságait 1986. július 3-án államtitokká nyilvánították. Ugyanakkor Svédországban már április 26-án észlelték a Szovjetunió irányából érkező radioaktív felhőket. A szennyezés a Szovjetunió tagállamain kívül további két tucat európai országot sújtott, és 45 260 négyzetkilométernyi föld fertőződött izotóppal. Magyarországot két hullámban érte a szennyezés: az első Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkezett április 29-én, s zömmel az északi, északnyugati területeken mosódott ki. A második nagyobb, déli irányú felhő Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én érkezett, s a másnapi esők mosták a talajba. A Magyarországot ért terhelés a volt Szovjetunión kívüli Európában enyhe-közepesnek minősült, messze alatta maradt az Alpokban és Dél-Németországban mért értékeknek.
Az áldozatok
Azt ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a csernobili katasztrófa. A robbanás okozta sugárzás közvetlenül 56 halálos áldozatot követelt, a katasztrófa nyomán fellépő betegségek áldozatainak száma négyezerre tehető. A sugárhatás két évtized alatt mintegy kétszázezer megbetegedést okozott és a jövőben még százezret okoz majd Oroszországban, Ukrajnában és Fehéroroszországban.
A balesetet követően az erőmű épségben maradt három blokkját lezárták, s leállították a Szovjetunió többi, hasonló típusú reaktorát is. Az első és a második blokkot 1986 decemberében újraindították, a felrobbant negyedik fölé vasbeton-szarkofágot építettek, melynek élettartamát száz évre tervezik.
Konklúzió - a legnagyobb probléma
A csernobili robbanás az atomenergetika történetének egyik legsúlyosabb balesete volt, mely rádöbbentette az emberiséget, hogy a nukleáris energia még békés célú felhasználás esetén is beláthatatlan veszélyek forrása lehet, ha gondatlanul kezelik. Újabb intő jel volt a Japánban 2011 márciusában bekövetkezett fukusimai baleset, amely a csernobilihez hasonlóan a legmagasabb, hetes szintű besorolást kapta a nukleáris eseményeket rangsoroló skálán.
Az áldozatokon túl a 32 évvel ezelőtti baleset legnagyobb problémája az, hogy az atomenergia azóta az emberiség mumusává vált. Pedig az egyre növekvő energiaigény kiszolgálása elképzelhetetlen nélküle.
A katasztrófa árnyékában meg kell említeni egy történelmi érdekességet. A Szovjetunióban bevezetett alkoholtilalom semmilyen hatással nem volt az országban dúló alkoholizmusra, azonban jelentős csapást mért az állami költségvetésre. Szakértők szerint körülbelül 100 milliárd rubeles kiesést okozott, miután az alkoholgyártás és forgalmazás a feketegazdaságba vonult át. Sokak szerint ez a reform volt az első azoknak a sorában, amelyek hibás kidolgozottságuk miatt végül később a Szovjetunió bukásához vezettek. De ez már egy másik történet.
(Az írás az MTI 30 évvel későbbi tudósításából és saját élményekből született.)
