Milyen hatással van az emberekre a rend?
– Ez a karaktertől függ, nagyon sokat számít az, hogy milyen az alaptermészetünk, hogy milyen a személyiségünk. Ha a karakterünk rendezett, harmonikus, kiegyensúlyozott, akkor a rend körülöttünk nagyon fontos, de ez időszakonként változhat. Ha olyan kedvünk van, akkor, rendre sorra állítva csinálunk mindent, na de nem úgy, mint Monk (tévés sorozat karaktere) – fogalmazott a pszichiáter, majd hozzátette, hogy Monk egy kényszeres és rendmániás ember, így ő az egyik véglet, és egy gyűjtögető lehet a másik véglet, aki semmitől sem szabadul meg és piszokban, mocsokban, rendetlenségben él, de ez az ő szempontjukból rendszerezettnek tűnik.
Dr. Juhász Éva Katalin megjegyezte, hogy a szorongó, befelé forduló személyiségek valószínűleg sokkal könnyebben fogják a külső rendet tartani, mint a belső rendet. Aki inkább teátrális, színész csoportba tartozó, vagy hisztériás, illetve paranoid, karakter, az leginkább a külvilágnak játssza el a rendet, tehát látszat rendet tart fenn, ami mások szemében nem biztos, hogy rendnek tűnik.
– Adott esetben egy mély depressziós nemcsak magát fogja elhanyagolni, tehát nemcsak a küllemét, a testi higiéniáját, hanem a környezetét is, mert érdektelen. Nem zavarja, nem látja, nem érzi a szagokat, teljes mértékben inkább befelé fordul, a belső világát, a belső problémáit helyezi előtérbe, nem érdekli, hogy koszban van – mondta a szakember, aláhúzva azt, hogy ez sem kényszeresség, de ez is hozzátartozik a rendhez.
A doktornő kiemelte a kezelés részeként a KELL listát, amit így is összeállíthatnak: – fel kell kelni, meg kell fürdeni, meg kell reggelizni, fogat kell mosni, be kell venni a gyógyszereket… – ehhez hozzátette, hogyha a beteg rendezettsége javul, akkor az már egy jel, hogy a terápia működik.
A depressziós tünetek ellentéte a mánia mondta a pszichiáter. A mániában az embert nem érdeklik a körülötte lévő dolgok.
– Boldogságot hozó, vidámabb dolgokkal akar foglalkozni, nem ilyen „felesleges dolgokkal,” mint hogy takarítson, vagy rendet rakjon – mondta.
Mi válhatja ki a gyűjtögetést és felhalmozást?
– Sok minden. Az idős kornál az érdekeltség, az indíték, az iniciatíva-készség csökken. „Jól van az úgy.” Ahogy korosodik az ember, előfordul, hogy már nem annyira pedáns, odafigyelő, tehát mondhatjuk azt, hogy az idősebb korosztálynak egy jellemzője lehet a gyűjtögetés – közölte a doktornő, ellenben kiemelte, hogy ezt is meg lehet vétózni.
Az is sokszor előfordul, hogy nagyon puritán életstílust vesznek fel az érintettek. A kényszergondolatok és a bizonytalanság nem feltétlen függenek össze a gyűjtögetéssel. Ha a „jó lesz majd valamire” kifejezést nem definiálja semmire, akkor az már arra utal, hogy az egyén inkább a tárgy felhalmozását tartja fontosnak, de nem biztos, hogy rendezetlenül, káoszosan teszi azt.
A témán elmélkedve a pszichoterapeuta azt mondta, hogy a gyűjtögetés, a beszerzés az anyagi javaknak valamiféle jelképe is lehet. Azok az emberek, akiknek a mentalizációjában az anyagi, a materiális, a kézzel fogható, tárgyi tulajdon sokat jelent még felnőttként is, azok halmozzák a tárgyakat.
Felnőtteknél a státusszimbólumok jelennek meg, mint olyan tárgyak, amelyekhez kötődnek, ragaszkodnak. Ilyenek lehetnek az órák, autók, ékszerek, ruhák és még sok minden más is.
– Amikor az ember bemegy egy orvosok által használt parkolóba, akkor látunk különböző „csónakokat,” én csak így hívom azokat a hatalmas autókat. Egyik-másik a méretével egészen döbbenetes... Az ilyen emberek csak azt akarják mutatni, hogy „nekem van”... pedig ilyen benzinárak mellett ez logikátlan – emelte ki a doktornő.
Illusztráció: pixabay.com
Elhunytak tárgyai és az azok szanálása
A pszichoterapeuta elmondta, attól függően, hogy az elveszített személy mennyire volt fontos nekünk, az alapján tudunk hozzálátni a tárgyainak, tulajdonainak átválogatásához. Vannak olyanok, akik az elhunyt szerettük mosatlan poharát is ott hagyják, ahová az illető tette, ez azt a hamis érzetet tartja fenn, hogy a hozzátartozónk még ott van. Emellett vannak viszont olyanok, akik majdnem mindentől megválnak.
– Az, hogy annak a személynek, akit elveszítettem, mikor nyúlok hozzá a holmijaihoz, az attól függ, hogy a gyász mikor indul el. A gyász az marad, csak a világot engedjük, hogy körbenője azt, mert az élet az folytatódik tovább, attól függetlenül, hogy aki elment, az már nincsen jelen – hangsúlyozta a doktornő, majd kiemelte, hogy érdemes feltennünk magunknak azt a kérdést: mit tenne az elhunyt szerettünk. Ehhez hozzátette, hogy a gyász önmagunk elmúlását is felvetíti és ez megrémíti az embert.
A kórházi halált nehezebb elfogadni?
A szakértő kiemelte, hogy a halál mára beköltözött a kórházakba. Korábban, amikor még a családok az unokától a nagyszülőig egy házban éltek, a gyerekek a veszteséggel, a gyásszal sokkal közvetlenebbül. Ma már a kis veszteség, mint egy lomtalanításkor kidobott játék is sokkal nagyobb teher lehet a gyermek számára, hiszen a nagyobb veszteségekkel nem közvetlenül érintkeznek.
– Minek porosodjon? Minek foglalja a helyet? Nem használja! Akkor elviszem, eladományozom, odaadom olyannak, aki tudja még használni – fejtette ki gondolatát a pszichiáter.
Milyen hatással lehet egy lomtalanítás, vagy egy nagytakarítás az emberekre?
– Frissítő! Azzal, hogy valaminket, amit már nem tudunk használni, átadjuk valaki másnak, azzal jót teszünk, segítünk neki – mondta dr. Juhász Éva Katalin.
A kérdés az az, mi alapján döntjük el, hogy lomtalanítunk. Vannak, akik elhatározzák, hogy a tele-halmozott házukat kiürítik, de végül mégsem teszik, vannak, akik el sem jutnak az elhatározásig. Ők gyakran pszichés diszkomfortot élnek át a doktornő szerint.
– A lom definícióját szerintem még senki nem találta ki, mert ami nekem lom, az a másiknak lehet érték – mondta.
A szakember kiemelte, hogy annak, ha valaki gyűjtöget, és lomban él, megvan az oka, és azt meg kell találni, de a külső kényszer az olyan, mintha erőszakot alkalmaznánk.
– Soha nem takarítunk a gyűjtögetőknél. Nem szabad! De le lehet vele ülni és megbeszélhetjük, hogy mi a célja – hangsúlyozta.
A pszichiáter azt javasolja, ha valakinél súlyos gyűjtögetést látunk, érdemes őt elvinni pszichiáterhez, hogy az felderítse a problémájának gyökerét. Kiemelt például egy beteget, aki 60 éves kora körül elkezdett masszívan alkoholt fogyasztani, majd később ezzel a problémával került be pszichiátriára. Itt egy MR vizsgálat mutatott ki az agyában egy daganatot, ami már vélhetően több éve nőtt a páciensben. A daganat eltávolítása után a kórházbakerülés oka megszűnt, a beteg nem volt többé alkoholista. Ilyen esetek is állhatnak pszichés rendellenességek hátterében, ezekre is érdemes odafigyelni.
Illusztráció: pixabay.com
OCD, ADHD és egyéb divatos kifejezések
Itt tértünk át az öndiagnosztika témájára, ahol az önmagukat ADHD-snak (Attention-deficit/hyperactivity disorder; figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar), vagy OCD-snek (Obsessive-Compulsive Disorder; Obszesszív-kompulzív zavar) beállító emberekről kérdeztem a szakembert.
– Ha valaki OCD-s, annak kényszergondolatai, kényszercselekedetei vannak. Az, ha valakinek ilyen karaktere van, azaz kényszeres beállítottságú, az még nem azt jelenti, hogy OCD-s – az öndiagnózis az sajnálatos módon nagyon messze van a reálistól. Megmondom őszintén, nálam ki tudják verni a biztosítékot, amikor bejönnek hozzám és azt mondják, hogy: „én ADHD-s vagyok, vagy én autista vagyok, vagy ez/az vagyok.” – fogalmazott, majd hozzáfűzte, hogy ilyenkor megkéri a beteget, hogy a panaszait mondja el, hiszen az öndiagnózis alapján nem tud dolgozni és nem is dolgozhat. Ezután kiemelte azt a jelenséget, hogy amikor az orvostanhallgatók tanulják a különböző betegségeket, akkor sokan az összeset diagnosztizálják önmagukon.
– Én olyan sok betegségen "estem át" a hat év alatt, hogy borzalom, még olyanokon is, ami csak Afrikában, és csak nagyon ritkán fordul elő. Azokat a testérzeteket, amelyeket egyébként figyelmen kívül hagyunk normál esetben, azokat ilyenkor másképp értelmezzük, ez a patológiás kognitív konnotáció – emelte ki és aláhúzta, hogy ez öngerjesztő folyamat.
– Ha ön másodvéleményért jött, mert már a Google-n diagnosztizálta magát, akkor kérjük keresse fel a Yahoo-t – fűzte hozzá az interneten elhíresült meme-t a doktornő, hozzátéve, hogy segíteni csak annak tudnak, aki hagyja és elfogadja!
