Az államalapítástól a hódoltságig terjedő időszak gyógyászatát, orvoslását idézte fel korabeli szerzetesi ruhába öltözve Kovács Attila, az Erkel Nonprofit Kft. tárlatvezetője a gyulai vár kápolnájában.
– Az orvoslás bölcsői a kolostorok voltak, ahol a férfi és női szerzeteseknek az imádkozáson túl a gyógyítás volt a felesküdt munkájuk, hiszen a Christus Medicus legfontosabb tevékenysége az emberbaráti segítés, a gyógyítás volt, kötelességüknek érezték, hogy Krisztushoz hasonlóan, ahol tudnak, ott jót tegyenek, segítsenek, gyógyítsanak. Három fő alapanyaggal gyógyítottak, 70 százalékban gyógyfüvekkel, emellett állatok, elsősorban hüllők bőre, illetve testrészei és porított drágakövek kerültek a gyógyító labdacsokba, tabletta vagy kenőcs formájában – fogalmazott.
A készítmények elkészítéséhez mozsárt, mérleget, különböző réz-, vas-, illetve agyagedényeket, égetett fajanszokat használtak.
– A gyógyfüveket a kolostorok mellett lévő füveskertekben vagy a közelben lévő falukban termesztették és dolgozták fel. Ez egy teljeskörű munka volt és nagyon sokáig nem vált szét a kórház, a gyógyszertár vagy a fogadó. Elsősorban az irháló szerzetesek működésével kerül ki az ispotály és a patika a kolostor falai közül, mely a jezsuiták megjelenésekor, illetve azt követően az újkorban figyelhető meg az egyháztól való kiválás kapcsán – ismertette a középkori gyógyító tevékenység jellemzőit a gyulai vár tárlatvezetője.
