Nem tudom, létezik-e olyan nép a világon, amelyiknek ezekkel a szép gondolatokkal kezdődik a himnusza: "Isten, áldd meg a magyart..." – mondta Szigeti Antal római katolikus plébános nemzeti imánk felcsendülését követően, majd felszentelte és megáldotta a Beliczey termet.
– A mai esemény a megyei közigazgatás és a kormányhivatal, illetve a személyes életemnek is egy nagyon jelentős állomása – fogalmazott köszöntőjében Takács Árpád. A kormánymegbízott hozzátette, hogy amikor néhány éve a hivatalba lépett, akkor Both Imre sajtóreferenstől ajándékba kapta Beliczey Miklós: Elvitte ördög. Főispán voltam és kubikus című kötetet. – S vajon miért nem ismertem eddig Beliczey Miklós munkásságát? Az embert, a családapát, a megyére gyakorolt hatását? – kérdezte, majd hozzáfűzte: úgy érezte, hogy méltatlanul keveset tudunk erről a kiváló férfiról.
Zárójelben megjegyezte, hogy a lift mellett lévő táblán az 1200-as évektől olvashatjuk, hogy kik voltak ezen a tájékon az ispánok, főispánok. (Többek között felfedezhetjük Kinizsi Pál nevét is!) A legnépszerűbbek a Harruckernek, a Csákyak, illetve a Wenckheimek voltak, de keveset tudunk például Beliczey Istvánról, Miklós nagyapjáról, aki 1849-ig volt Békés megye főispánja.
A Beliczeyek büszke, elvhű, makacs és konok emberek voltak, azonfelül tisztességes, becsületes férfiak, akik hozzájárultak Békés megye fejlődéséhez. Beliczey István (Miklós édesapja) meghaladta a korát – folytatta a kormánymegbízott: nevéhez fűződik a dohánytermesztés meghonosítása, azonfelül gondoskodott az öntözővíz-rendszerről, az árvízvédelemről.
Takács Árpád elmondta, hogy éppen 80 évvel ezelőtt nevezték ki Békés vármegye főispánjának az akkor 38 esztendős Beliczey Miklóst. Egy kis analógia: 88 igazgatási szerv tartozott a Beliczey által vezetett intézményhez, amely kereken megegyezik a mai kormányhivatalnál működő osztályok és főosztályok számával.
Beliczey Miklós a vérzivataros 20. század rendkívül nehéz időszakában vállalta el ezt a felelősségteljes hivatalt. Ellenpontozva, a rombolás kellős közepén számos újítás fűződik a nevéhez: öntözési rendszereket, utakat fejlesztett, azon felül a békésszentandrási duzzasztót. 1944. március 19-én mondott le, hazánk megszállását követően – nem vállalt sorsközösséget sem a fasizmussal, sem kommunizmussal.
S ha körbenézünk a jelenben – folytatta a kormánymegbízott –, most is fejlesztéseket látunk: többek között a Modern Városok Programban a Beliczey-kúria is megóvásra kerül, megújulnak az utak, hidak, a vasutak, az egészségügyi intézményeink, az iskolák és az óvodák. Továbbá fejleszteni fogják az öntözést; és aki utat épít, az a jövőt építi; ahol öntöznek, ott víz van; ahol, víz van, ott új élet sarjad és népességmegtartó erő van.
– Ahogy csorvási Hudák Marianntól (Mesterremek Díjas Viseletkészítő) tanultam, a szövőműhelyük a város szélén, de az Isten tenyerén van. És ezt a gondolatot át lehet konvertálni Békés megyére is: a határ mellett vagyunk, de nem periférián! Mert ez a megye be tudja bizonyítani, hogy saját jogon, saját akaratából és saját teljesítménye alapján érdemes a jövőre – húzta alá Takács Árpád.
A rendezvényen többek között megjelent Beliczey István, Beliczey György és Beliczey-Ignácz Anna.
Végül a Beliczey teremben dr. Varga István ügyvéd, jogtörténész; dr. Erdész Ádám történész és Harangozó Imre néprajzkutató előadását hallhatták az érdeklődők.