A karvaly az alapvetően emberi tevékenységek által befolyásolt, falusi, városi élőhelyi feltételekhez alkalmazkodott állatfajok közé tartozik. Nem zavarja az emberek közelsége, nemcsak vadászik, de gyakran fészkel is a településeken.
Nyáron sokszor megfigyelhető, ahogy a kihelyezett madáritatókban iszik, fürdik, télen pedig az etetőkre járó népes énekesmadár csapatok vonzzák. Az etetőről hirtelen, nagy robajjal felröppenő madárcsapat általában egy karvaly villámgyors támadását jelzi. Ezek a kistermetű ragadozók kiválóan használják ki a terepadottságokat és gyors röptük közben is takarásban közelítik meg az etetőket, hogy meglepetésszerűen csaphassanak le. Miután elkapták zsákmányukat, azonnal elkezdik megfosztani a tollazatától.
Érdekesség, hogy az ókorban (amikor az emberek még nem voltak tisztában a madárvonulás fogalmával), azt hitték, hogy a karvaly, sok más madárhoz hasonlóan télen más alakban jelenik meg, mint nyáron. Úgy gondolták, hogy nyáron kakukként van jelen a világban, télen pedig karvallyá változik.
Ennél a fajnál a tojó lényegesen nagyobb, mint a hím (mintegy 25 % a különbség). Ugyanakkor a hím a színesebb, háta kékes, palaszürke színű, míg mellkasa, hasa narancssárgás mintázattal díszített. Az ivarérett tojók felső és alsó testtájai egyaránt szürke és fehér színezetűek.
A hímek inkább kisebb madarakat – cinegéket, pintyféléket, verebeket – zsákmányolnak –, a tojók pedig rigóféléket, seregélyeket, de akár galambokat, balkáni gerléket is. Védett madarak, s annak ellenére, hogy az etetőkre érkező madarakat zsákmányolják, a természetbarát ember mégis örül a jelenlétüknek.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
